Gondolj bele: neked is furcsa helyzet, hogy figyelmedet egyszercsak kétfelé kell osztanod. Milyen nehéz lehet ugyanez annak, aki eddig úgy cseperedett, hogy elhitte: õ a kezdet és a vég.

Eddig egy személy volt az életedben, akirõl azt gondoltad, õ a világ közepe, szemed fénye, szíved szerelme. És most már ketten töltik meg csordultig szeretettel a lelked.

Az elején le kell szögeznem,a „saját“ bõrömön még nem nagyon tapasztaltam, milyen a féltékenységtõl eltorzult arccal tomboló, hisztériázó gyerkõc, aki
-minden magyarázkodásod ellenére sem érti , miért kellett az õ „helyére“ egy másik gyerek is
-bármikor képes a kicsi cumiját ártatlan arccal véglegesen eltüntetni
-direkt rosszcsontkodik és azonnal ráfogja a kistesóra – mégha tudja is,  nagyon sántít a helyzet,hiszen a csöppség még csak enni, aludni és üvölteni tud- kimászni a kiságyból,kiborítani ötödszörre is a konyhai fiókot biztosan nem!

Sok függ attól, hogyan várja a nagyobb gyermek az ifjú trónörökös érkezését – és a felkészülésben Te is nagyon sokat segíthetsz neki! Mert minden,ami új és bizonytalan (hiszen eleinte a nemét és a nevét sem tudjuk!), nehezen megfogható és megérthetõ történés, érthetetlenné teheti  a – valószínûleg amúgy is dackorszakban lévõ – gyerkõc viselkedését

Amikor még csak várjátok a babát
– Készítsd fel a fiúcskát/leányzót, hogy õ lesz a nagy és okos testvére a picinek, õ lesz a példaképe, õ fogja mindenre megtanítani és neked is szükséged van a segítségére!
– Menj el vele vásárolni, engedd, hogy õ válasza ki a ruhácskák színét vagy a pelenkát,hoyg õ tegye be a helyére a babaholmit vagy ha nagyobb, õ is hajtogassa össze. Készüljetek együtt az érkezésére!
– Legyél vele türelmesebb,de húzz jól érthetõ határokat a viselkedésében!
– 5-6 éves koráig a gyerek nehezen bírkózik az idõ fogalmával, így számításba kell venned, ha egy 3-4 éves kicsinek már akkor elmondod, hogy kistestvére lesz, mikor csak 2-3 hónapos terhes vagy, idõrõl-idõre türelmét veszti majd, nem értve, hol marad a tesó? Te ismered a gyermeked, gondold át, mikor célszerû tudomására hozni a hírt.

Hogyan nyugtasd meg?

A legnagyobb „baj“, a legtöbb gondolkodnivalónk az okos gyerekekkel van, akik szembesítenek azzal a kijelentésünkkel, hogy :
„Azt mondtad, anya, engem szeretsz a világon a legjobban! Akkor most már nem így lesz? Vagy a kisbabát nem fogod annyira szeretni?“
Nagy fiamnak elmeséltem, ami épp akkor jutott eszembe, és azóta a többieknél is bevált ugyanez:

„Tudod, ez érdekesen mûködik. Amikor egy anyukának még egy kisbabája lesz, a szívében megkettõzõdik a szeretete és épp így lesz ugyanannyira nagyon sok – mindkettõ gyermekének.“

Amikor egyedül nem megy

Az elsõ hetek

Amikor hazaértek a babával a kórházból, meghatározó idõszak kezdõdik a testvérkapcsolat alakulása szempontjából. Nagyon fontos, hogy amíg a nagyban még nem alakult ki a kötõdés a kicsi iránt, azt érezze, ugyanannyi figyelmet kap. Pároddal illetve a nagyszülõkkel osszátok el a „fealadatot“: valaki mindig foglalkozzon a nagyobb gyerekkel. A látogatóba érkezõ vendégeket kérjétek meg, érkezzenek ajándék nélkül, vagy lepjék meg valamilyen aprósággal a testvért is. De semmiképp ne hozzanak csak az újszülöttnek valamit. Az is megoldás, ha vesztek néhány ajándékot, és már az ajtóban „húzhat“ a dobozból az érkezõ. Kérjétek meg, hogy legalább annyi érdeklõdést mutasson a nagyobb gyerek, mint a csecsemõ iránt. Bánjanak csínján „az Úristen, de tündéri, egy zabálnivaló, én még ilyen szépet soha“ és ehhez hasonló kitörésekkel.
Az elsõ hetekben az anyák szinte le sem tudják tenni kezükbõl a kicsit, hisz állandó törõdést igényel. Mégis fontos, hogy rendszeresen átadják az apróságot apának, ringassa, altassa kicsit. Ilyenkor ölbe kell venni a nagyot, és igazi figyelemmel, szeretettel kell fordulni felé. A kicsi körüli teendõk közül minél többe be kell vonni õt is.

Megnyugató napirend

Ha minden óvintézkedés ellenére is azt látod, elsõszülöttedbõl kétségbeesést, agressziót vált ki a helyzet, szervezd úgy a napi teendõket, hogy amikor hazaér a bölcsibõl, oviból, iskolából, legyen 2-3 órátok, amit csak neki szentelsz. Tervezd meg ezeket az együttléteket, hogy minél tartalmasabbak legyenek.
Bár kényelmes megoldás, mégis vigyázz, nehogy ajándékokkal próbáld megvásárolni a nyugalmadat. Ezzel ugyanis elérheted az átmeneti békét, de nagyobbik gyermeked számára a tárgyi dolgok azonosulnak majd a szeretettel, és ez egész késõbbi életét meghatározhatja. A szeretet egy ölelelés, egy mosoly, egy beszélgetés, és nem egy matchbox vagy egy Barbie…

Enyém, tiéd

A tulajdon viszonyok kérdése kényes téma. A kicsi 4 éves koráig inkább a nagynak kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy a másik elvesz tõle ezt azt. Tanítsd meg, hogyan óvhatja, pakolhatja el biztonságos helyre azokat a tárgyakat, melyeket a legnagyobb becsben tart. Értesd meg vele, hogy ha ezek ellenére is megkaparint valamit a kicsi, akkor új megoldást kell találni, de a hiszti nem segít. Pótold azokat a tárgyakat, amiket a kicsi esetleg tönkre tett.
Négyévesnél nagyobb kistestvérnek azonban már megtaníthatod, hogyan tisztelje a „magántulajdont“. Ekkor már szankcionálhatsz, ha mégis elveszi a másét. Fontos azonban, hogy az õ tulajdonát épp így tiszteleben tartsátok.

Kibékíthetetlen ellentét

Az évek során kiderülhet, gyermekeid személyisége annyira különbözõ, hogy a konfliktusok szinte elkerülhetetlenek. Ebbe bele kell nyugodni, hisz ha jól kezeled a helyzetet, legkésõbb a kamaszkor végére összecsiszolódnak. Bár kétségtelen – addig sok nehéz pillanatot kell áthidalnotok. Ilyenkor gondolj arra: ezeken a harcokon keresztül fejlõdik az önismeretük, így ismerik meg a határaikat. Bölcsen használd fel a vitáikat: rámutathatsz, melyiküknek milyen feladatot szabott ki az élet – milyen tulajdonságaikon kell csiszolniuk, hogy könnyebb legyen alkalmazkodiuk a külvilághoz. Ám mindenképpen kerüld el a „bezzegezést“. Ne hasonlítsd egyiküket a másikhoz, sose mondd, hogy a testvéred miért képes rá, te meg miért nem? Legyen tisztázott, melyiküknek mi az erõssége. Ezeket a pontokat támogasd, inspiráld gyermekeidet, hogy arra haladjanak, ahol sok sikerélmény érheti õket. Ettõl halványulni fognak a hiányosságaik is, és jobban elfogadják egymást.

Forrás: nana.hu