Szaharai temetőt tártak fel

Egy törékeny asszonyt és két gyermekét helyezték ötezer éve végső nyugalomra a virágágyra a szaharai temetőben.
A kicsik még mindig az asszony felé nyújtották karjaikat, örök ölelésbe forrva össze édesanyjukat, amikor az amerikai kutatók felfedezték földi maradványaikat a kivételes temetőben. Az itt feltárt leletek arra engednek következtetni, hogy évezrednyi különbséggel két népcsoport élt a Szaharában akkor, amikor a sivatag helyett e területet dús vegetáció borította.

A temető felfedezése a véletlennek köszönhető. Paul Sereno, a Chicagói Egyetem kutatója kollégáival Nigériában dinoszaurusz-maradványokat keresett, amikor 2005-2006-os ásatások során 200 sírra, valamint állati csontokra bukkantak.

"Akármerre ástunk, mindenütt olyan állati maradványokat fedeztünk fel, amelyek nem élnek a sivatagban. Rádöbbentem, hogy a +zöld+ Szaharában vagyunk" - nyilatkozta Paul Sereno, aki a leletekről a National Geographic Society ülésén számolt be.

A temető, amelyeket a forró sivatagi szél "hantolt" ki, egy egykori tó mellett található. Ez a régió a Tenere, a Szahara közepének déli részén lévő óriási, 400 ezer négyzetkilométer területű homoklapály, amelyet a tuareg nomádok sivatagban lévő sivatagnak neveznek. A Tenere nagyon forró és nagyon száraz, gyakorlatilag mindenféle növényi élet nélkül, ahol a hőmérséklet nyáron eléri a 42 Celsius fokot, s évente mindössze 25 milliméter eső esik. Vizet még más sivatagi vidékekhez képest is nagyon nehéz találni, a kutak egymáshoz viszonyított távolsága a több száz kilométert is eléri.

Az emberi maradványok két jól megkülönböztethető népességet reprezentálják, amelyek a Szahara csapadékos periódusában éltek a területen. Az első, úgynevezett kiffiai-népcsoport nyolc-tízezer évvel ezelőtt lakta a vidéket: vadállatokra vadásztak, s szigonnyal halásztak.A kutatók szerint a kiffiaiak meglehetősen sudár termetű emberek voltak, némelyek testmagassága meghaladta a 180 centimétert.A második csoport 7000 éve érkezett a területre és 4500 évvel ezelőtt hagyta el a régiót. A teneriánusok alacsonyabb termetűek voltak, s "vegyes" gazdálkodást űztek: a vadászat és halászat mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak.

A sírokban gyakran találtak a régészek ékszereket, a halottakat pedig rituális pózokban helyeztek végső nyugalomra. Így egy fiatal lány felsőkarját egy csontból faragott karkötő díszítette, egy teneriánus férfi feje egy agyagedényen nyugodott, egy másikat egy teknősbéka páncélján ülve hantoltak el. A pollenmaradványok az asszony és két gyermeke sírjában arról tanúskodnak, hogy virágágyra helyezték őket örök nyugovóra.

"Első látásra nehéz elképzelni, hogy biológiailag olyannyira különböző két népcsoport egyazon helyen temeti el halottait" - hangsúlyozta Chris Stojanowski, az Arizonai Állami Egyetem biorégésze. Stojanowski kifejtette, az egyik kiffiai férfi combcsontján az izmok tapadási helyét jelentő kidudorodások arra engednek következtetni, hogy az illető igen erős lábizomzattal rendelkezett, vagyis sok fehérjét fogyaszthatott és tevékeny életmódot folytathatott. A kiffiai meglehetősen jó egészségnek örvendhetett, hiszen hiányos étrenden aligha ér el valaki ilyen testmagasságot, s fejleszt ki ilyen vázizomzatot.

A teneriánusok esetében ezek a csontkidudorodások alig-alig voltak észrevehetők."Ezeknek az embereknek kevésbé volt küzdelmes az élete fejlettebb vadászmódszereiknek köszönhetően" -vélekedett Chris Stojanowski.Helena Jousse, a bécsi Természettudományi Múzeum régésze szerint a helyszínen fellelt állati csontok arra utalnak, hogy a régió faunája Kenya mai élővilágához volt hasonlatos - elefántok, zsiráfok, antilopok, varacskos disznók éltek valamikor a térségben.

Forrás: 5perc.hu blog comments powered by Disqus

< Előző		Következő >