Mottó: ( …a szabadság nem az, hogy hamburgert vagy inkább hot-dogot vehetek, hanem az, ha béke van és egyik ember nem bántja a másikat ezért vagy azért…)

 

Szereplők:

Tamás – idős, narrátor

Tamás – fiatal

Annamari

Mama

Anya

Apa

Edit

Irén

 

Bevezetés

 

(képek a háborús Budapestről)

 

Tamás: - Minden ember számára a gyerekkor egy varázslatos világ. Még akkor is ha a történelem viharos szele fúj át rajta. Azt mondják, hogy a 2. világháború volt a legszörnyűbb dolog, amit átélt az emberi faj. … És én ekkor születtem Budapesten… egy légoltalmi pincében 1945 telén… Anyám és apám örültek, hogy vége a háborúnak, és annak, hogy megszülettem… Szétlőtt terek lerombolt házak köszöntöttek engem, kövek és törmelékek között volt az első játszóterem. Azt mondták a szüleim, hogy felszabadultunk… és nem baj ha romokon kell egy új világot építenünk ha közben nyugalom és béke van.

 

Az ötvenes évek sokak számára ismét elnyomást hoztak, de számomra a boldog gyerekkor éveit jelentették. Ugyan csak burgonyát ettünk és sokszor fáztunk, de ezt testvéreimmel mindig mókásan fogtuk fel. A nyarakat nagyszüleinknél egy Hortobágy melletti tanyán töltöttük. A jelen világra való feleszmélésem első emlékei innen származnak.

ZENE:/Cseh Tamás: Gyerekkorom /  - gyerekképek az ötvenes évekből

 

 

 

1.    jelenet

 

 

/ Film: Annamari biciklivel gurul, majd megáll és nézegeti a bicikli kerekét/

 

 

Annamari: - A csoda vinné el ezt a biciklit! Most mihez kezdek itt a puszta közepén?

 

(Leül egy szalmabála tövébe. A háttérben Tamás ül egy másik szalmabálán.)   a szalmabála két tornaszőnyeg összecsavarásából, összekötéséből alakítható

 

 

Tamás: - Hát, ledőlsz az árnyékba!

 

Annamari: - Ki az? Ki szólt? Ki van itt?

 

Tamás: - A hortobágyi délibáb! Nem kell már úgy megijedni!

 

Annamari: - A frászt hozod rám itt! Milyen paraszt gyerek vagy te?

 

Tamás: - Nem vagyok én paraszt gyerek! Pedig de jó lenne! Nem éheznénk annyit otthon Pesten! Ezért nyaralok itt a nagyszülőknél, mert itt van ennivaló. Te is itt nyaralsz?

 

Annamari: - Áh, nem, én itt lakom. De úgy utálok itt lakni. Anyám átküldött a Zichy-majorból a Andrássy-majorba és ez a bicikli pont most romlik el.

 

Tamás: - Nincs is itt ilyen major vagy tanya errefelé!

 

 

Annamari: - Persze, hogy nincs, mi neveztük el ezeket a koszfészkeket. Fúj! Itt kell laknunk…

 

Tamás: -  Nem költözhettek el?

 

Annamari: - Neeeeem….. mit kérdezgetsz…. KITELEPÍTETTEK VAGYUNK……  az Andrássy-majorban az Andrássy gróf családja lakik, a Zichy-majorban pedig Zichy gróf családja lakik. És én ott lakom…

 

Tamás: - Azt a betyár mindenit, te grófkisasszony vagy? De jó neked!

 

Annamari: - Jó ám az apád fülinek!     (Tamásnak vágja a sapkáját)   Itt is mindenki utál minket! Te is utálsz biztos!

 

Tamás: - Persze, hogy nem. Senki nem tehet arról, hogy hová születik…

 

Annamari: - Tényleg nem utálsz? Néha már úgy érzem mintha fertőző betegek lennénk! Senki sem áll velünk szóba…

 

Tamás: - Figyelj,… ne haragudj…rám, hogy az előbb megijesztettelek. Hazakísérlek, a biciklit meg holnapra megjavítom neked jó?

 

Annamari: - Rendes parasztgyerek vagy, uh bocsánat…

 

Tamás: - Semmi baj… na gyere!

 

 

 

2.    jelenet

 

 

( Tamás mamája  ruhákat mos, és tereget, miközben hazaérkezik Tamás.)

 

Mama: - Tamás fiam hol tekeregtél ennyi ideig? Biztosan megint gyíkokat üldöztél…

 

Tamás: - Csókolom mama, ma nem gyíkoztam, de most mennem kell biciklit szerelni!

 

Mama: - Hát ezt meg honnan szerezted? Kié ez a kerékpár?

 

Tamás: - Egy gróflányé… neki kell megjavítanom holnapra, ugyanis elromlott…

 

Mama: - A fene a tolladat Tamás, miért állsz szóba ilyen bitang emberekkel?

 

Tamás: - A Mama ezt tanulja a templomban?  Ne álljunk szóba bitang emberekkel?

 

Mama: - Édes gyerekem! Ezek a grófok a szegények vérén élősködtek és most megérdemlik a sorsukat. Hadd szenvedjenek egy kicsit ők is…

 

Tamás: - Akkor most mit csináljak?

 

Mama: - Vidd vissza a biciklit, mert ha a papa meglátja nagy baj lesz abból.

 

Tamás:- Előbb megszerelem, aztán visszaviszem…

 

Mama: - Rendes gyerek vagy te Tamás gyerők… Fene a jó szívedet…

 

(Tamás kikullog a  színről)

 

 

 

3.    jelenet

 

 

Annamari: - Szia! Már vártalak.

 

Tamás: - Itt van, megcsináltam, odatámasztottam a pajtához.

 

Annamari: -  Miért vagy ilyen szótlan?

 

Tamás: - Papáék megtiltották, hogy veled találkozzam.

 

Annamari: - Hát ez jó. Az én szüleim is eltiltottak tőled.

 

Tamás: - De engem nem érdekelnek a Papáék…

 

Annamari: - Engem sem a szüleim… Viszel a biciklin?

 

Tamás: - Na gyere viszlek! Guruljunk egyet!

(kiszaladnak a színről)

 

 

 

 

ZENE: (Cseh Tamás: Fegyverszünet  - előre felvett video részlet a kerékpározásról)

 

 

4.    jelenet

 

 

 

Tamás: - Gyerekkorom emlékezetes találkozása volt ez. Ebben a korszakban minden felnőtt ember félt a másiktól. Mi gyerekek legtöbbször átugrottuk ezeket a korlátokat és csak boldogok és szabadok akartunk lenni. Jó volt gyereknek lenni. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy sohase féltem. 1956-ban történt. Az emberek lelkéből  kirobbant valami mélyen lappangó indulat a fennálló rend ellen, és ez megrémített. A kiszámítható szabályok helyett jött a bizonytalanság…

 

 

ZENE:  (Anima Sound System: ’68  - zene – filmrészletek 56-ból – tánc )

 

 

(Házbelső: Az anya fel-alá járkál a szobában, a gyerekek rajzolnak, stb)

 

 

Tamás: - Edit, add oda a ceruzádat, szeretnék rajzolni vele.

 

Edit: - Nem adom oda, mert ez különben is az enyém, te meg miért nem vigyáztál rá jobban?

 

Tamás: - Az enyémet az osztálytársam elvitte magával és neked ott van a színes ceruzád is!

 

Edit: - Hagyjál engem békében, nem adom oda!

 

Anya: - Gyerekek, maradjatok nyugodtan egy kicsit, úgy izgulok apátokért, már itthon kellene lennie….

 

Irén: - Anya, ugye apát nem lőhetik le, mint azt a bácsit az utcán, akit utána leöntöttek fehér porral?

 

Tamás: - Tiszta hülye vagy Irén, azt a bácsit azért lőtték le mert puskája volt, Apának meg nincs puskája… meg mi sem akarjuk, hogy legyen neki…

 

Irén: - Anya éhes vagyok és félek…

 

Anya: - Ne félj kicsim, mindjárt jön Apa és hoz nektek kenyeret és krumplit. Mindjárt itt lesz, mindjárt itt lesz…  (magához öleli Irént)

 

(sietős léptek, kopogás hallatszik)

 

Edit: - Megjött apa! Hozott krumplit!

 

Apa: - Az egész városban felfordulás van, mindenfelé lőnek, holtestek hevernek az utcákon, azt mondják, hogy az orosz tankok a házakba is belelőnek. Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek. Csoda, hogy tudtam krumplit szerezni… Miket beszélek itt össze-vissza… Azt sem tudom hol áll a fejem….

 

Anya: - Akkor most felteszem a krumplit főni…

 

Edit: - Apa, a Tamás el akarja venni a ceruzámat, holott ez az enyém. Szóljál rá, hogy ne piszkáljon engem!

 

Tamás: - Irigy Edit, a vörös ördög vigyen el…

 

Apa: - Mit mondtál?       (fejbevágja Tamást, és abban a pillanatban hatalmas dörrenés hallatszik, mindenki lehasal a földre, és por száll be a szobába – (egy tank belőtt)

 

 

(lassan feltápászkodnak, leporolják magukat,-)

 

ZENE: (Cseh Tamás: Gyerekdal)  - a család közösen énekli

 

 

 

Tamás: -   Sokáig tartott míg befejeződtek a harcok Budapesten. De mi már nagyon vártuk a végét.

Aztán jött egy új vezető, Kádár János, aki ismét békét ígért nekünk az egyik május elsején. Apámtól tudom, hogy ő volt az, aki behívta az oroszokat, hogy lőjék szét a várost és benne a mi házunkat is. Szervezett ünnepségeket, ahol ingyen üdítő, sör és virsli volt. Talán lehet, hogy jóvá akart tenni valamit. Nem tudom.

 

A 60-as években kezdett kinyílni a szemem. Egyre inkább éreztem a rendszer korlátait, mindig megmondták, hogy mit tanuljak, hogy mit csináljak, mindenbe beleavatkozott az osztályfőnököm, az igazgató, aki mindig azzal jött, hogy túl hosszú a hajam, hogy ne hallgassam a Beatlest mert az káros, és, hogy ne feleseljek velük. Hogy fogjam be a szám.

De azért voltak szép emlékeim is. A balatoni nyaralások, stoppolások, lányok, zene. Ez volt a mi nagy szabadságunk. Az egyik balatoni KISZ- táborban találkoztam újra gyerekkorom régi  ismerősével, Annamarival.

 

 

5.    jelenet

 

Tamás:- Nem gondoltam volna, hogy látjuk még egymást. Nézd de szép ez a balatoni naplemente…

 

Annamari: - A tengeren biztosan szebb lehet. Én el fogok menni ebből az országból.

 

Tamás: - Ebből a koszfészekből…

 

Annamari: - Megint nem vettek fel az orvosi egyetemre. Egy fenét fogok fellebbezni, elmegyek Amerikába és kutató leszek. Én ezeknek nem leszek orvos.

 

Tamás: - Azt kívánom, hogy találd meg a helyedet ebben a világban…

 

Annamari: - Ebből az országból csak te hiányoznál nekem.

 

Tamás: - Ígérd meg, ha változik itthon a helyzet, hazajössz…

 

Annamari: - Megígérem.

 

ZENE: (Cseh Tamás: A hatvanas évek…)

 

 

Tamás: - Annamari a következő évben nyugatra disszidált, ezt onnan tudom, hogy Bécsből majd Bostonból küldött képeslapot nekem. Aztán én családot alapítottam, mert eldöntöttem, hogy én meg itt fogok élni.

Sokat változott ez az ország néhány év alatt az ötvenes évekhez képest. Volt már nálunk is Coca-cola, divat lett a beat zene. Nyugalom és béke volt. Kádár János is egyre szerethetőbb lett, főként ha nem gondoltunk azokra az októberi napokra, és a temetetlen halottra Nagy Imrére.

De eljött az igazság pillanata. A nyolcvanas évek végén változások kezdődtek. 1989. júniusában újra temettük szegény Nagy Imrét, október 23-án pedig Magyarország ismét köztársaság lett. Ezen a nevezetes napon ismét találkoztam kedves régi ismerősömmel.

 

6. jelenet

 

(bejátszás a köztársaság kikiáltásáról) – a tömeg ünnepel

 

Tamás: - Nézd csak, kit látnak szemeim?

 

Annamari: - Tamás te vagy az? Nem hiszem el! Egy kicsit meghíztál!

 

Tamás: - Hát mégis csak hazajöttél?

 

Annamari: - Amerikában mindent elértem amit elérhettem. Lett pénzem, autóm, családom, jó állásom. De hiányzott valami az életemből. Ezért jöttem haza.

 

Tamás: - Nagyon örülök neked. Gyere harapjunk valamit mert már biztosan te is éhes vagy!

 

Annamari: - Oké Thomas!

 

Tamás: - Hamburgert vagy hot-dogot kérsz?

 

Annamari: - Nekem mindegy. De jó hogy legalább lehet választani…

 

Tamás: - De a szabadság nem az, hogy hamburgert vagy inkább hot-dogot vehetek, hanem az, ha béke van és egyik ember nem bántja a másikat ezért vagy azért…

 

Annamari: - Neked mindig igazad van Tamás…

 

(Zene: Sziámi: Száz bolha)          VÉGE

 

Szerző: Németh Péter  e-mail:  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A zenei betéteket kérésre elküldöm.

blog comments powered by Disqus

< Előző		Következő >