Télapó versek

Még a hó nem, de a versgyűjtemények már szállingóznak a SuliHáló postaládájába!

 

Madár János: Karácsony

Csillagfényben aranyág,

Aranyágon alma.

Őrzi három Télapó

Úgysem alszom el ma!

Egész éjjel csodálom

Ezt a szép fenyőfát,

Csillagfényes, csillagszórós,

Csilingelő ágat.

Karácsony, karácsony

Kisült a kalácsom.

Kóstoljátok, egyetek,

A mákosat is vegyétek.

Magosrévi Jolán: Egy kis tévedés

Tegnap este a sötétben

Öreg bácsit láttam:

-Ez csak a Mikulás lehet-

Mindjárt kitaláltam.

Nem szaladtam el előle,

Köszöntöttem szépen

A sapkámat megemeltem,

A szemébe néztem.

Rám mosolygott, belenyúlt a

Kabátja zsebébe,

Egy szép piros almát tartott

Felém a kezébe.

Nekem adta és azt mondta:

-Jó fiú vagy, látom.

El is küldöm a Mikulást

Hozzád, kis barátom.

Ni, nem is a Mikulás volt!

-Akkor vettem észre,

Mikor nagyapó nevetve

Kapott az ölébe!

Magosrévi Jolán: Várjuk a Mikulást

Jó Mikulás bácsit

Jaj, de nagyon várom!

Nemsokára eljön

Csilingelő szánon.

Almával, dióval

Teli van a zsákja,

Bőven mér belőle

Minden topánkába.

Kis cipőmet kitisztítom fényesre,

Kiteszem az ablakukba ma este.

Ha erre jár a Mikulás, meglátja,

Tudom, benyúl jó mélyre, a zsákjába!

Nincs ott híjja a diónak, fügének…

Színig tölti mind a két kis cipőmet.

Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:

A Mikulás tudja ám, hogy jó vagyok!

Mándy Stefánia: Mikulás

És jó sétálni kézen állva

És jó sétálni lábon is,

Ha hó hull, nap süt, télbe – nyárba,

A várba,

És csússzunk le, röpít a ródli,

Hej rugdalózni, forgolódni,

De jó lesz aztán lenn a hóban,

És Pampulák majd

Felnevet:

„Fehér, fehér, fehér valóban!

És jó a bukfenc itt a hóban,

És nap fricskázza a jeget,

De most már gyertek!”

Mire leérsz, egyet se gondolsz:

A hógolyóból szilvásgombóc.

Hát tömjétek a  fejetek!

Aztán fürdés és indulás.

Aludni kell, álmodni

Róla,

Már azt se tudom, mire kérjem,

Hogy puttonya biztos beférjen.

Mert elgondolni is csudás:

Még el se érsz a rézkilincsig,

Még azt se tudod, hogy ki

Nincs itt,

És máris jön a

Mikulás!

Marsak: Dal a fenyőfáról

Mi van a fenyőfán?

Toboz, tű, meg gyanta,

Üveggolyó, színes gömb

Sosem terem rajta.

Cukor, kalács, zászló

A fenyőfán nem nő,

Sem aranydió, se makk,

Se szénhangú csengő.

A csengőt, a zászlót

Vén Télapó rakja.

Lesz a sok gyereknek

Vidám újév – napja!

Fény füröszti kedves

Fenyőfáink ágát,

Ünneplik a gyerekek

Télapónak napját!

Martonosi Mirella: Mikulás-váró

Megérkezett a tél,

vadul fúj a szél.

Mindent leborít

a fehér hó s a dér.

Jön a Mikulás

rénszarvasszánon,

hogy kiraktam a csizmám,

már nem is bánom.

Lábbelikben cukor,

kis zenélő csupor,

labda, baba, mackó,

hintalóra: patkó!

Örül minden gyerek.

Ugrándozik, nevet.

Keresik a Mikulást.

De már késő! Odébbállt.

Mayer Mihály: Szívesen lennék Télapó!

Nézem merengve Karácsonyfánk fénylő pontjait

Arra gondolok csendben

Szívesen lennék Télapó boldogan, várakozó időben

Hogy melegséget ajándékozzak mindenkinek

Adhatnék vezérlő csillagot is sokaknak

Ebben a szeretetigényes időben a rászorulóknak

Hogy általa mindenki szívébe szeretet költözzön

És ezáltal beindulna a hajlam náluk is

Ajándékaimmal senki nem fázna, nélkülözne

Sőt, sokan felszabadultan énekelve

Megindíthatnák ők is a szerető hajlamot

Hogy mások is meghallják a zengő dallamot

E tüzemmel mozogni kezdene

Karácsonyfájuk ága Pislákoló fényénél csillogást láthatnának családtagjaik

Elmerengenének ők is szeretettel csendesen

Hogy eljött Jézusunk ki újra megjelent

Szeretem a Karácsonyt a szeretet ünnepét

Ünnepelem én is családom és Krisztusunk születését

Értünk és földre jött e bűnös világra

Hogy minket és mindenkit újra megváltsa

Istenem! De szívesen lennék én Télapó

Hogy a hidegben is meg tudjam nyitni szívetek

Emberek! Hogy betérjen hozzátok a szeretet

Hogy együtt tudjuk várni Jézusunkat az érkezőt

Istenem! De szívesen lennék én a szeretet hírnöke is

Hogy tudjam mutatni a jó út merre vezet

Hogy szívem hárfa pengő húrját

A szeretet ünnepén meghalljad

Ha évente megújulva Télapó tudnék lenni

Felújítanám a szülői házam szokásait

Feledhetetlenné tudnám tenni légkörét

És drága szüleim tárgyi és szellemi értékét

Emlékeimet a gyermekkoromból a felnőttkorba vittem

Azokat a családi szeretet örömétől kezdve

Az ünnepi asztal finom ízéig mindvégig

A családom szeretetéhez tettem

Rajtunk, szülőkön múlik egyedül csak az

Hogy mennyi szép szokás marad gyermekeinknek

Hogy felismerjék ők is azt, hogy felelősek vagyunk

Magunknak, nekik és másoknak is

Várjuk megújulva mindig a szívünkkel

Hogy be tudjon jutni a pitvarainkba a szeretet

Hogy önzetlenül tudjunk vigadni olyan tetteken

Amely Jézusunkban ilyenkor megjelen

Emberek, Gyermekeim és Unokáim legyetek ti is

Télapók legalább az ilyen Karácsonyi ünnepen

Vigyétek az emberek felé azt a szeretetet

Ami a szívetek pitvaraiban megterem

Méhes Mária Viktória: Megérkezett a Mikulás

Csengő-csengő csingi-lingi

Csizma koppan odakinn.

Kopogtatnak: kopp-kopp-kopp

Nyissuk ki az ablakot.

Ni-ni a jó Mikulás,

Bizony ő az senki más.

Ősz szakálla földig ér,

Haját belepte a dér.

Havas bunda a vállán,

Nehéz puttony a hátán.

Puttonyában sok-sok jó,

Füge, dió, mogyoró,

Hajasbaba, kispuska,

Képeskönyv meg lovacska.

Kishegedű hu-hu-hú,

Hosszú virgács juj, juj, juj!

Drága jó Mikulás bácsi,

Ne tessék behozni azt a sok virgácsot,

Itt csak jó gyerekek laknak,

Kisfiúk és kisleányok.

Mentovics Éva: Télapó a hófelhők között


Elindult az ősz apóka

hó - sisakos házából…

Magasan a felhők közül

lenézett a szánjából.

Kopár volt a rét, az erdő,

didergett az almafa.

Nem volt puha takarója,

csak néhány szem zúzmara.

Odaterelt néhány felhőt:

szórják szét a pelyheket…

Hisz december akkor szép,

ha szánkóznak a gyerekek.

Megrázta a fellegeket:

nagy pelyhekben hullt a hó.

Fehér bunda lett a tájon

szánon siklott Télapó.

Mentovics Éva: Télapóka az ágyamnál

Képeskönyvet nézegettem,

benne tarka képeket.

S amíg néztem, olvasgattam,

lehunytam a szememet.

Elaludtam, s azt álmodtam:

könyvecskémből a képek

kisétáltak szobácskámba,

és az összes feléledt.

Télapóka ágyamnál ült,

s víg meséket olvasott…

Mese végén asztalkámra

helyezett egy csomagot.

Kedves, kicsiny tündérleánykák

rajzoltak és festettek,

s a mikuláscsomag mellé

letettek egy kis könyvet.

Apró, pajkos kis manócskák

csiszoltak és faragtak…

Kis ágyacskát készítettek

alvós - Panna babámnak.

Korán reggel felébredtem,

s nem hittem a szememnek…

Álmomból az ajándékok

szekrénykémen hevertek.

Mentovics Éva: Télapó a kandallóban

Nagyanyóék szobájában

áll egy öreg kandalló.

Azt mesélik: már száz éve

ott jár be a Télapó.

Nagy szánjával erre repül,

megáll fent a ház felett…

Míg apóka csomagot oszt,

szánja ház felett lebeg.

Kéményen át kandallóba

érkezik meg apóka…

Kormos is lesz a szakálla

majd megmosdik a hóba’.

Tudja, hogy e szép mesterség

néha gonddal, bajjal jár.

Várja Őt még sok száz gyermek,

s mindjárt itt a hajnal már.

Mészáros Martina: Télapónak, születésnapjára

Finnországban él az öreg Télapó,

decemberben szülinapját üli, ó!

A gyermekek szeretik

s évenként felköszöntik.

Ajándékul verset, mesét kap,

ezért cserébe csomagot ad.

Molcsányi Petra: Télapóköszöntő

Hosszú, havas utakon,

Lassan lépeget.

Megzörgeti az ablakot,

A Télapó.

Minden kicsi óvodás

Csak Téged vár!

Molnár Gyula: Télapó

Üstököm, ha megrázom,

Dér csillog a faágon.

Szakállamból hull a hó,

Én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,

Nehéz terhét vállalom.

Figyeljetek gyerekek,

Mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,

Szép gondosan csomagoltam,

Csengő, bongó furulyaszó

Kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok

Bő zsákomban boldogságot,

Bátorságot, békességet

Jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul

Télapónak tarsolyából

Csokit, fügét, cukrot, kekszet,

Mind elhoztam ami termett.

Fellegűző palástom

Szétterítem vállamon.

Szakállamból hull a hó,

Megérkezett Télapó.

Móra László: Mikulás

Én vagyok ám ritka ember!

Jövök, ha itt a december.

Ki vagyok? – hisz jól tudjátok!

Mikulás néz itt most rátok.

Aki jó lesz, gyerekek,

Ahhoz mindjárt elmegyek!

Viszek neki mogyorót,

Friss fügéből kóstolót,

Huszárcsákót, falovat,

Képeskönyvet, jót, sokat.

De ez csak a jóknak jár,

A rosszakra virgács vár.

Csípős virgács, nyakleves,

Berci, Laci, ne nevess!

Majd estére meglátom,

Kinek nyissam a zsákom?

Majd estére meglátom,

Hol hagyjam a virgácsom!

Nagy Katalin: Télapó

Figyeljetek gyerekek!

Szorgalmasak legyetek.

Eljön majd a Télapó,

De csak ahhoz, aki jó.

Legyetek hát ti is jók,

Kaptok diót, mogyorót,

Fehérlik már kint a hó,

Jól csúszik a kis szánkó.

Kopognak az ajtón már,

Jó télapó ott kint vár.

Nyisd az ajtót, Pistike,

Hadd jöjjön hát ide be.

Útja nagyon sietős,

Még sok gyerek várja őt.

Szeretnénk, ha jövőre

Hozzánk ismét eljönne.

Nagy Renáta: Télapó útja


Szemben velem üveghegyek,

a tetejük cukorsüveg.

Tejfehér a határ,

Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,

havas, jeges az útja.

Kíséri a förgeteg,

meghozza az ünnepet.

Nagy Róza: Útnak indul Télapó

Télapó és Krampusz beszélgetése

- Mikulás, indulás!

- Megyünk máris, nem vitás.

Hol aszánom? Rénszarvasom lábon? Szánom-bánom,

Nem lelem a zsákom.

- Segítek én, Télapó!

- Jaj, de jól

- Vár sok gyerek, halihó!

- Indulj szánom, hóhahó!

Nagy Róza: Aggodalom

Kérés Télapókához

Kedves öreg Télapó!

Nézd, mily szépen hull a hó

Kicsal engem, kisembert:

Építeni hóembert,

Hócsatázni, szánkózni,

Önfeledten csúszkálni.

Cinkét fogott az orrom?

Jó melegbe húzódom.

Véd engem a hidegtől

Kis otthonunk melege.

Megóv engem mindentől

Szüleim szeretete.

Megnézem a tévében:

Mi hír a világmindenségben?

Vidám kedvem elrontja,

Ha a tévé mutatja:

Itt is, ott is fegyverkeznek,

Háborúznak, embert ölnek.

Nekik vannak gyerekeik?

Ök a telet sem élvezik?

Valós csata s nem hócsata!

Ez lehet a mindennapja.

Hókunyhója sem játéka?

Lehet, hogy az a hajléka!

Bár én őket nem ismerem,

Ismeretlenül is féltem.

Ezért kérlek, Télapóka:

Hozzál békét a világra!

Minden ember boldog legyen

Az egész földkerekségen!

Nagy Viktória: Mikulás


Essen a hó, essen a hó!

Messze élt a Télapó.

Havas lejtők mélyében,

havas erdők szélében

élt egyszer egy öregúr.

Maci, maci?

Nyuszi, nyuszi?

Nála semmiség-

Azt hiszed nehéz?

Egy perc alatt kész.

Manói, manói,

hűséges kis szolgái,

ők gyártják a gyerekeknek

nyuszit, babát, székeket,

csak győzzék olvasni a sok levelet.

Berakják a szánba.

Tűző csillaghámba

befogják a szarvasokat.

Repül a sok jószág,

télapó a hátán.

Hohó, hohó!

Repül a szánkó.

A sok gyerek otthon,

már izgatottan várja,

Télapó az ajándékot

a kéménybe dobálja.

Otthon, otthon,

édes otthon,

mondta a Mikulás,

és már szunnyadt is,

heteken, hónapokon át.

Nemes Nagy Ágnes: Az óvoda vendége

Lámpagyújtó este van már,

Erdő, mező csupa hó.

Mérföldjáró csizmájában

Útnak indul Télapó.

Felkapja a puttonyát is,

S nagy csizmája messze lép.

Idelátszik már a város,

Cseng a röpke nótaszó:

-Nálunk is van játéksarok,

Jöjj el, jöjj el, Télapó!

Niczky Géza: Ünnepeljünk!

Tudjuk, eljön a Mikulás

Minden évben egyszer.

Megleshetjük a puttonyát,

Kíváncsi az ember.

Mégsem tudjuk meg előre,

Akárhogy érdekel,

Hogy mindenki megkapja-e,

Amit megérdemel.

Nagyon fontos minden ünnep,

Ünnepeljünk szépen,

Felemelő tisztasága

Mindig bennünk éljen.

Higgyünk még a Mikulásban,

Újra úgy mint régen,

Sugározzék a melegség,

Mindig, ne csak télen!

Niczky Géza: Mikulás

Ki lehet a Mikulás?

Ugyanaz, vagy mindig más?

Gyerek, néni, vagy bácsi?

Esetleg lehet bárki?

Honnan jön, és hol élhet?

Mi lesz hogyha eltéved?

Ki segíthet szegénynek?

Ezek furcsa rejtélyek.

Nuridsány László: Meseláda


Kipi – kopi, kipp – kopp, csitt, ki kopog?

Kipi – kopi, kipp – kopp, én vagyok!

Halkan, csendben nyílik már az ajtó:

Kipi – kopi, éljen a kedves Télapó.

Tudom márciusban, ha viszket az állad,

Megrázod még egyszer hófehér szakállad.

De kárt ne okozz, az nem hozzád való,

S visszavárunk újra, kedves öreg apó.

Nuridsány László: Télapó


Ki kószál ilyenkor térdig érő hóban,

Mintha a világon más dolga sem volna?

Csizmája nyakig ér, szakálla hófehér,

Kócosra zilálta a zord és jeges szél.

Az ajkán mosoly ül, dudorászik vígan.

Dala messze hangzik, azt hallgatják Csíkban.

„Csingiling, csingiling,

Selymes hó hull ott kint.

Vígan siklik, száll a szánkó,

Csingiling, csingiling.”

Szánkóját megrakta mindenféle jóval

Sok-sok édességgel, dió-mogyoróval.

Siet, el ne késsen, röpíti a szánja

Hiszen minden gyerek napok óta várja.

A dombtetőn felül maga is a szánra

Ismeri az utat – száz éve is járja.

Nem is kell kérdeznem - gondolom gyerekek-

Hogy ez a kis öreg, kicsoda, ki lehet.

Télapó! Ő bizony, aki minden évben  

Megjelenik nálad, titokban, szerényen.

És a kis csomagot elhozza időre,

S elrejti fényesre kefélt kis cipődbe.

No meg a virgácsot! Mert biz’ azt is hagy ott,

De csakis annak, aki néha rossz volt.

Olexyné Mayer Irén: Mikulás

Itt vagyok, én vagyok a Mikulás bácsi,

Sokat kell ám nékem a világban járni.

Várnak a gyermekek mindenfelé engem,

Hogy az ajándékot részükre elvigyem.

Van is tarisznyámban minden, ami csak jó,

De van virgácsom is, rossz gyermeknek való.

Bűvös egy tarisznya, ugyan megvan rakva,

Bármennyit veszek ki,  mindig marad abban.

De most már indulok, sok dolgom van nékem,

Az ablakon átal mindenütt megnézem,

Kik jók és kik rosszak? Kik mit érdemelnek?

Az ajándékot is aszerint kapja meg.

Hát csak jók legyetek kis fiúk, és lányok!

Akkor bizonyosan elmegyek hozzátok,

De ha rosszak lesztek, hiába is vártok,

Mert akkor csak virgács vár reggelre rátok.

Olexyné Mayer Irén: A Mikulás

Gyermek:            Kedves jó Mikulás bácsi, mit hozott?

Abban a nagy tarisznyában mi van ott?

Mikulás:            Cukor, füge, alma, dió, mogyoró,

Csokoládé, sütemény és minden jó.

De még más is akad benne gyermekem,

Aminek te nem örülnél azt hiszem.

Csípős virgács, itt kukucskál a hegye,

Vigyázz, vigyázz, ki ne kapjál majd vele!

Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol

Télapó,

Lejárt az ideje.

Tenger sok

A dolga,

Kapkod, fő a feje.

Maradt egy kis

Hó még,

Jól becsomagolja:

-No, most már

Indulok-

Csendesen mormolja.

Messzire

Kísérik

A szarkák, verebek.

Cserregik,

Csipogják

-Télapó, ég veled!

Osvát Erzsébet: Van nekem egy csodás…

Van nekem egy csodás,

Csodás messzelátóm.

Azzal még az öreg

Télapót is látom.

Előveszem, nézem,

Vajon hol is lehet?

Hát éppen most indítja

Útjára a telet.

Fehér hópelyheit

Szárnyukra bocsátja.

Mint parányi pillék,

Szállnak földre, fákra.

Majd orrára biggyeszt

Egy nagy pápaszemet,

S böngészi, böngészi

A sok-sok levelet:

Mit kíván, mit óhajt

Ennyi embergyerek?

Zsófi ceruzát kér,

Nem is akármilyet:

Kerteket, várakat

Varázsló színest.

Petinek űrhajó

Minden vágya, álma.

Vele csillagokhoz

Vendégségbe járna.

Katica azt írja:

Kedvencemeet kérem,

Azt a piszén pisze

Mackót hozd el nékem.

Hümmög Télapóka:

-No, utánanézek,

Van-e raktáromban,

Amit szeretnének

Bekukkant csillogó

Kincseskamrájába.

Hű, mi minden van ott

Hét lakatra zárva:

Rakéták, űrhajók

És autó százfajta,

Kisvonat, hintaló,

Kengyel is van rajta!

Megrakja Télapó

Mind a kilenc zsákját,

A fülére húzza

Nagy tornyos kucsmáját,

Bebújik a piros,

Prémes bundájába,

Hipp-hopp! Már indul is,

Ne várják hiába.

Nem szánon érkezik,

Helikopter hozza!

Pszt! Halljátok ti is,

Hogy zúg a motorja?

Osvát Erzsébet: Készülődik Télapó!

Van nekem egy csodás,

Csodás messzelátóm.

Azzal még az öreg

Télapót is látom.

Előveszem, nézem,

Vajon hol is lehet?

Hát éppen most indítja

Útjára a telet.

A kis hópelyheket

Szárnyukra bocsátja.

Csillogva hullanak

A didergő fákra.

Majd zsákot hoz elő

A kincses kamrából.

Van abban a zsákban

Minden a javából:

Finom csokoládé,

Meg játék, százfajta,

Kisvonat, hintaló,

Kengyel is rajta!

Aztán útnak indul,

Ha csendben várjátok,

A sok ajándékkal

Bekopog hozzátok.

Osvát Erzsébet: Tél, örömhozó

Hull a hó, hull

Halkan, fehéren.

Tenyérnyi kék sincs

Már az égen.

Sűrű rajokban

Pöttöm pelyhek

Minden ablakba

Be-belesnek.

Szánkó mocorog

A padláson:

Véget ért már a

Nyári álom.

A gyereksereg

Virgonc nagyon.

Kacagás fut át

A friss havon.

Osvát Erzsébet: Télapót várom

Nicsak, pilinkél a hó!

Ó, be pompás, ó, be jó!

Csengő-bongó ezüstszánon

Úton van már Télapó.

Üzenetem megkapta-e?

Elhozza majd, amit kértem?

Kishúgomnak hajas babát,

Színes képeskönyvet nékem.

Apukámnak golyóstollat,

Újat, mert a régi rossz,

Anyukámnak meg papucsot,

Bojtja legyen szép piros,

Nagymamámnak meleg bundát,

Nagyapámnak puha sálat-

Tudom, megörülnek neki,

Mert ők olyan sokszor fáznak.

Azt is üzentem még neki,

Hogyha marad egy kis pénze,

Vegyen magának narancsot,

Csokoládét, banánt érte.

Csak egy baj van, kicsi kutyám,

Kihagytalak tégedet.

De ne búsulj, együtt nézzük

A sok színes képet.

Osvát Erzsébet: Hol a hó, Télapó?

Télapó,

Hol a hó?

Puha, fehér takaró?

Elvesztetted

A naptárad

És nem tudtad,

És nem láttad,

A gyerekek

Várva várnak.

És a szánkók

A padon

Futnának a

Friss havon.

Hozd hamar a

Hópelyheket,

A gyerekek

Örüljenek:

A sok fénylő

Fehér hónak,

Hóembernek,

Hógolyónak.

Osvát Erzsébet: Jön, jön Télapó

Puha pihe pilinkél,

Megpihen a fán.

Csilingelve, csengveűközeleg a szán.

Tornyos kucsmájában

Télapó ül benne.

Arca, orra piros,

Mintha festve lenne.

Huncut hópelyhecskék

Bajuszára szállnak

S kacagva-nevetve

Hinta-palintáznak.

Télapó szánkóján

Sok-sok fenyőfácska,

A szánon meg ott van

Ezerzsebű zsákja.

Mi van a zsebekben?

Megsúgom tinektek:

Szebbnél-szebb ajándék

A jó gyerekeknek.

Ma este Télapó

S ezerzsebű zsákja

Elindul kincsével

Ha senki sem látja,

Csendben házról-házra.

Évi, Peti, Zsuzska

Várja is már nagyon.

Itt lesz nemsokára

S kipi-kop,

Kipi-kop

Kopog az ablakon.

Osvát Erzsébet: Útban van már Télapó

Nicsak, pilinkél a hó!

Ezüst csengős

Cifra szánon

Útban van már Télapó.

Írtam neki levelet

„Télapó, ha teheted

Hozz nekem egy repülőt,

Szélsebesen repülőt.

Kishúgomnak azt a mackót

Azt a piszén pisze mackót.

A tévében látta este,

És annyira megszerette.

Moszatnak, a kiskutyámnak

Hozz egy puha, meleg sálat.

Tudod, óvom, féltem nagyon.

Meg ne fázzék az udvaron.

Ha maradna egy kis pénzed

Kolbászt is végy neki kérlek.”

Osvát Erzsébet: Mennyi apró Télapó

Hull a hó, hull a hó.

Mennyi apró Télapó!

Igaziak, elevenek,

Izgő-mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó.

Honnan e sok Télapó?

Kik ezek, kik ezek,

Az apróka Télapóka-emberek?

Ölbey Irén: Mikulás

A lángoló hold mindent

Kék ezüstbe von.

Jó Mikulás szánkója

Fut a kék havon.

Kicsi angyal a kocsis,

Pattog ostora.

Suhan a szán, hat tüzes

Őz a paripa.

Alusznak a kis tanyák

S a nagy városok,

Csak a fehér, tiszta hó

És a hold lobog.

Faluszélén s a város

Végén Mikulás

Leszáll szépen, s kinyílik

Zsákja, a csodás.

Alusznak a gyermekek,

Ámde az alatt

Jó Mikulás az ablak

Alatt elhalad.

Telerakja a cipőt

S csizmát az angyal

Mogyoróval, cukorral

S arany naranccsal.

Néha a jó Püspöknek

Felzeng a szava:

„Virgácsot is tégy, fiam,

Ide – amoda.

Nem árt olykor a virgács,

Jó az, hogyha van,

Orvosság az néha nap,

Osztogasd, fiam!”

Szétosztottak mindent már,

A  szent követek.

S elszáll a szán, csak a hold

Hűs fénye pereg.

Papp László: Jön a Mikulás

Jön a Miklós, nem mumus,

Jancsi fiam, fuss, fuss, fuss!

Lám való

Két manó.

Kíséri a püspököt,

S nézi hol az üstökköd.

Jön a Miklós, ni, ni, ni!

Eléje megy a Mini.

Jó gyerek,

Nem remeg!

Két angyalka csodaszép,

Kislány mellé odalép.

Kosár van a kezükben,

Néz Mariska feszülten.

Angyal – kéz

Hamar kész.

Tele rakják kezeit,

Jó gyermeket szeretik!

És a Jancsi mit kapott?

Nyírfavesszőt, öt – hatot.

Hej, Jankó,

Így van jól!

Mert a virgács orvosság,

Rossz gyereknek ezt hozzák.

Patai Zsuzsanna: Téli havazás

Ezüst erdő didereg

Fenyőágra hó pereg

Vastag, puha takaró

Az ágakon csillogó

Az erdőben csilingel

Erősen a Télapó.

Pete László Miklós: Mikulás

Lehet szél vagy hófúvás,

Hófelhő-átvonulás,

Amikor jön a Mikulás,

Ragyognak a kicsi szemek,

Vár a sok-sok kicsi gyerek,

Ne törődj a hófúvással,

Hófelhő-átvonulással,

Gyere hozzánk, Mikulás!

Van ám nagy-nagy izgulás,

Suttogás meg pirulás,

Hogy jön-e a Mikulás.

Ragyog a hó, mint a prizma,

Ablakban a sok kis csizma,

Sokan várnak kipirulva,

Csacsogva, bízva, izgulva,

Gyere hozzánk, Mikulás!

Jégvirág az ablakokon,

Csizma ropog a friss havon,

Jön már, jön a Mikulás!

Sosem várják őt hiába,

Mindig elhozza a szánja,

Várja őt apraja-nagyja,

S őket cserben sose hagyja,

Itt van már a Mikulás!

Pete László Miklós: Télapó

Fönn, a messzi északon,

hol zord a tél, és metsz a szél,

Télapó és Télanyó,

háznépével éldegél.

Gondjuk nincs, csak évi egyszer,

mikor eljön az a nap,

mikor szegény Télapóra

a sok meló rászakad.

Ajándékot kell vinnie,

amit vár a sok gyerek.

Télapónak pörögni kell,

gyorsan, mint a fergeteg.

Egy estéje van csak reá,

hogy a sok-sok ajándék

oda kerüljön, ahová

rendeltette a szándék!

Figyelnie is kell neki,

tévednie nem szabad.

Elkeseredhet a Peti,

hogyha hajasbabát kap!

Eszterke meg talán nem is

örülne egy fúrógépnek,

vagy az ólomkatonáknak,

akik vezényszóra lépnek.

Mire végez a jó öreg,

reggel lesz, s a sok gyerek,

bár nem látja, mégis vígan

szánja után integet.

Petja Jordanova: Télapó

Télapó hegyormon állva

Néz a vacogó világra.

Kiürült tenyér a rét,

Csüggedt, ráncos arc az ég.

Levél – könnyeit kisírta,

Fázósan borong a nyírfa,

Dermedt ujjakként az ágak

Egymásba kapaszkodnának.

Hogy ne fázzon a didergő

Fonnyadt rét, ruhátlan erdő.

Télapó fehér subája

Ráterül puhán a tájra.

Pintér Petra: Várjuk a Mikulást!

Jó mikulás bácsit jaj, de nagyon várom!

Nemsokára eljön csilingelő szánon.

Almával, dióval teli van a zsákja,

bőven mér belőle minden topánkába.

Kis cipőmet kitisztítom fényesre,

kiteszem az ablakomba ma este.

Ha erre jár a Mikulás, meglátja,

tudom benyúl jó mélyre a zsákjába!

Nincs ott híjja a diónak, fügének...

Színig tölti mind a két kis cipőmet.

Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:

a Mikulás tudja ám, hogy jó kislány vagyok!

Pörzse Lenke: Búcsúzó Mikulástól

Kedves jó Mikulás,

Megköszönjük szépen,

Szívünk messze kísér,

A csillagos égen.

Világít előtted,

Mint egy pici lámpa.

Te vagy a gyermekek

Igazi barátja!

Áldjon meg a Isten,

Drága Püspök Bácsi!

Jóságodat áldjuk:

Jóska, Marcsa, Sári!

Radó Lili: Télapó érkezése

Téli estén szánkó siklik

Hull a hó, hull a hó.

Téli fehér égbolt alatt

Száll a szó, száll a szó.

Hová sietsz olyan nagyon

Télapó! Télapó!

Sietek a gyerekekhez

Hej hahó, hej hahó.

Idején kell megérkeznem

Úgy való, úgy való.

Csakhogy végre itt vagy újra

Jaj de jó! Jaj de jó!

Raggamby András: Télapó

Mi is van ma? Örömünnep!

Megjött a Télapó!…

A cipőkben – Ugyan nézd csak!-

Mindenféle jó!

Cukorka és csokoládé, füge, datolya.

Ó, hogy ragyog a sok gyerek boldog mosolya.

Ettől még jobban kedvre derül a jó télapó

S nagy pelyhekben hullani kezd

Hujjahó! – a hó.

A világra puha, fehér takaró terül,

S lejtős úton domboldalon

Száz kis szán repül!

Raggamby András: Télapó

Ormokon és völgy ölén,

Lassú szárnyon száll a hó,

Száz örömet hoz elém

Nagyszakállú Télapó.

Fenyőt, fénylő zúzmarát

Szelíd lankák rétjeit,

Ha az ezüst hegyen át

Cengős szánon érkezik.

Rátkai Ferenc: Szent Miklóshoz

Minden évben hűségesen jársz,

szeretettől roskadozik lábad.

Úgy jársz titokban, ne is vegyük észre,

látja az ég, megfizet majd érte.

Ne csak szóval hirdesd érdemét,

ne csak várjuk mások segítségét.

Szent Miklós püspök légy segítség nékünk!

Példád követve szeressünk és éljünk.

Rátkai Ferenc: Szent Miklós püspökről

Szent Miklós püspökünkről szálljon ma az ének,

Jóságát, szeretetét köszönjük meg hívek.

Jöjj közénk, várva várunk, úgy mint egykor régen

Hadd legyen mindenkinek vigassága bőven.

Szent példád gyámolítson, lakjál mindig nálunk,

Úgy járjunk utaidon, ne csak mindig várjunk.

Repity Zsuzsa: Télapó


Télapó, télapó, szakállad fehér, mint

A hó.

Deres a bajszod, piros a ruhád,

Hátadon a teli zsák.

Száll a dér, hull a hó, a tájon

Fagytakaró.

Karácsonyra ideérsz, a hidegtől sose

Félsz.

Arcod piros, szempillád deres, a sok

Gyerek örül, s te is nevetsz.

Zsákodban dió, keksz, kisvasút és

Babák, hátadon a teli zsák,

Kiteszed az ajándékot sietve és

Mész tovább.

Repity Zsuzsa: Mikulás

Jégcsapok lógnak az ereszen,

Csilingel a csengő,

Azt várja csak kis Katóka,

Mit hoz neki őszapóka.

Piros ruhájú, fehér szakállú,

Földig ér kabátja,

Két szép szarvas nagy szánkóval

Az egeket szántja.

Repity Zsuzsa: Két hegy között


Két hegy között kicsi szán,

Csengő rajta igazán.

Amerre jár hull a hó,

Ki ül benne? Télapó.

Hószakállú, bajuszos,

Nagykabátú, puttonyos.

Hósubájú, palástos,

Szaloncukros, virgácsos.

Repity Zsuzsa: Megjött a Télapó

Hó pihen a faágon,

Csilingel a csengő.

Télapó ül a szánon,

Szarvas húzza, kettő.

Messzi útról érkezett,

Jéghegy tetejéről.

Angyaloknak dala száll

Odafenn az égből.

Télapónak puttonya

A sok jóval töltve.

Két kis krampusz cimborája

Ugrál körülötte.

Reggelre már Télapó

Bejár minden házat.

Diót, almát osztogat

Gyerekeknek, százat.


Rónaszegi Miklós: A rossz gyerek

Ha én egyszer jó gyerek lehetnék…

Mikulás is gondolna reám.

Folyton csak a vállam veregetnék.

Büszke volna az édesanyám.

Nem tudom, hogy jó hogyan lehetnék

Bármit teszek, az nem jó sosem.

Nem tudom, hogy ez meddig mehet még!

Elpuskáztam én az életem!

Ha mosolygok – ravasz kicsi kölke!

Ha nevetek – mit vigyorogsz folyton?

Pohár törik – szándékosan tette…

Bőg a Peti – biztosan én fojtom!

Jól felelek – az sem igazán jó

„Be sem írom, majd legközelebb.”

Ferde szemmel néz rám a tanárom,

S hiába a jó igyekezet.

Van valami kulcsa az egésznek.

Nem adom fel, míg rá nem jövök!

Egyszer mégis jó gyermeknek néznek!

Ha előbb nem, mire felnövök!

De ha egyszer – Mikulás lehetnék…

A megoldás csakis ez lehet!

Az ablakba nagy csokikat tennék,

S örülnék, hogy mindenki szeret.

Mert ha egyszer Mikulás lehetnék,

Tudnám azt, hogy nincs is rossz gyerek!

S puttonyomban a legszebb ajándék

Nem lehet más, csak a szeretet!

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön

Mély a hó.

Lassan lépked

Télapó.

Ősz szakállán

Dér rezeg.

Messzi földről

Érkezett.

Kampós botja

Imbolyog.

Puttonyában

Mit hozott?

Mindenféle

Földi jót:

Dundi diót,

Mogyorót.

Lassan lépked,

Mély a hó.

Siess jobban

Télapó!

Sárói Sándor: Télapó

Szép csendesen hull a hó,

Szánkóján a Télapó

Hegyen, völgyön át szalad

Van nála sok – sok csomag.

Minden faluba betér,

Tégedet is számon kér:

Jó voltál Pista?

Szót fogadtál Mariska?

Rögtön itt lesz minálunk,

Jó pajtások vigyázzunk,

Figyelem, csak figyelem

Lehet mindjárt itt terem.

Puttonyában sok – sok jó:

Alma, dió, mogyoró…

De hogy ki kap belőle,

Azt nem tudni előre.

Sorbán Szabó Zoltán: A Mikulás köszöntője

Tejszín – fehér hegyek közül, térdig érő hóban,

Szinte szálltam, úgy siettem: olvad a jég rólam.

Szakállamon zúzmara ül, süvegem behorpadt,

Bajuszomba szél költözött, azért olyan borzas.

Őzikéknek adtam enni hegyekben szénát,

Szarvasoknak csemegéül egy – egy cukorrépát.

Fagyott madár hullott elém a Bükk sűrűjében,

Melengettem, élesztgettem, ezért kicsit késtem.

Vaddisznókkal veszekedtem a Mátrában joggal:

Kitúrtak egy gyönge fenyőt kemény agyarukkal.

Követtem egy sunyi rókát, tyúkot akart lopni,

Észrevett, és jobbnak látta visszasompolyogni.

Mackó bácsi úgy horkolt, hogy harsogott a barlang,

Ráhúztam – hogy meg ne fázzon – a falevél – paplant.

Mókusok az odú előtt havat lapátoltak,

Segítettem, mert szegények holtfáradtak voltak.

Otthagytam az elektromos hófúvómat náluk,

Hát amikor bekapcsoltam, leesett az álluk.

Sokat láttam, sokat tettem, sok utat bejártam,

Nem vetem le a bundámat, mert igen átfáztam.

Jól tudom én, ki hogy felelt, hogyan ír, hogy olvas,

Ki a hanyag, ki rossz, ki jó, és milyen szorgalmas.

Remélem, hogy nem lyukadt ki puttonyom útközben.

(Fentről nem potyoghatott ki, mert jól bekötöztem.)

Bontom máris, nyitom máris… ne légy türelmetlen!

Mindezt a sok ajándékot köztetek gyűjtöttem.

Idehoztam az ünnepre, mert ez az én posztom,

Zsákbamacska módszerével mindjárt szét is osztom


Sörös W. Klára: A Télapó mese vége

Átszáguldott a világon egyetlenegy

Éjszaka,

Elfogyott a játék, csoki örömhozó

Halmaza.

Feladatát elvégezte, belefáradt

Télapó,

Kimerült a szánhúzó is, most már otthon volna jó!

Hazaérve rénszarvasát megeteti,

Itatja,

Ünnepi piros ruháját ajtószegre

Akasztja.

Fájó lába tálban ázik, szárad nedves

Zoknija.

Épp ideje a megvetett puha ágyba

Bújnia!

Most pihenhet, mert egy évig nem lesz újabb

Utazás,

Majd csak jövő decemberben indul útnak

Mikulás.

Így lesz amíg áll a világ, felnőnek a

Gyerekek-

S az ő gyermekük cipőit is a Télapó

Tölti meg!

Szabó Istvánné: Szent Miklós ünnepén

Így december elején,

Szent Miklós idején

apró kis szívek remegve

gondolnak a jó öregre,

az öreg Télapóra,

ki a vágyak tudója.

Én is sokat gondolok rá,

mert szeretem.

Hófehér szakálla,

piros csuklyás ruhája

álmomban elkísér

Szent Miklós idején..

Mindig jó leszek

és szót fogadok,

az óvodában sok

piros pontot kapok.

Így ábrándozik a kis gyerek,

hogy talán

a jószívû Télapó

sok szép ajándékkal

lepi meg.

Szabó Lőrinc: Télapó várás

Eső szitál, hull a hó.

Hol késel már Télapó?

Lásd együtt a sok gyerek.

Lesi, várja léptedet.

A melegben ülni jó.

Átfázhattál Télapó!

Érezd otthon itt niagad.

Jöjj be, rakd le zsákodat.

Beszélj velünk és pihenj,

Mi könnyftünkterheden.

Hagyd itt, amit rejt a zsák.

Aztán csendben menj tovább.

Szalai Borbála: Az a huncut napsugár

Alvó fákra pihedunnát,

Pehelypaplant húz a  tél.

Háztetőnkre kucsma került,

Meleg kucsma, hófehér.

Duzzadt, dagadt a nagy sapka,

Vastagon hullt rá a hó.

Kucsmájában a mi házunk

Olyan lett, mint Télapó.

Csodálkozva nézegette,

Bámulta a napsugár:

Nem igazi Télapó így!

Hol maradt a nagy szakáll?

Gondolt egyet, s munkájába

Azon nyomban belekezd:

Kucsma alól víz patakzik,

Ellepi a házereszt…

Addig sütött, addig tűzött

Az a huncut napsugár:

Míg a fénylő jégcsapokból

Elkészült a dús szakáll!

Szalai Borbála: Üzenet


Télországból

Fontos hír jött

Üzenet.

Gyors járású

Szélpostával

Érkezett:

„Ma éjszaka

Útnak indult

Télapó!”

A nagy hírre

Szállingózni

Kezd a hó.

Milliónyi

Hócsillagot

Hint a tél,

Fütyörészve

Nagy munkához

Lát a szél:

Hópihékből

Sző a fürge

Fergeteg

Puha, fehér

Gyémántfényű

Szőnyeget.

El is készül

Mire megjön

Télapó,

S mindent befed

Ez a puha

Csillogó takaró.

Szalai Borbála: Pille szálldos, ezer pille

Pille szálldos, ezer pille,

Szárnya mindnek hófehér,

Kavarognak, táncot járnak:

Esik a hó, itt a tél!

Hulljatok csak, hópihécskék,

Kicsiny fehér csillagok,

Lombja vesztett kopár fákra

Díszes köntöst adjatok!

Pille szálldos, ezer pille,

Nagy pelyhekben hull a hó…

Csengős szánon útnak indul

Dérszakállú Télapó.

Hegyek között visz az útja,

S fenyvesekbe is betér:

A sok hamvas fenyőfácska

Szánkójába alig fér.

Pille szálldos, ezer pille,

Minden fehér, csupa hó,

Ajándékkal megrakodva

Jön már, itt van Télapó!

Csilingelő szánkójával

Most állt meg a ház előtt:

S hozza már a csillagszórós,

Fényben úszó zöld fenyőt.

Pille szálldos, ezer pille,

Gyémántfényű lett a hó…

Örömtűz ég minden szemben,

Sziporkázó, ragyogó.

Szalai Borbála: Bőkezű volt Télapó


A sok gépnek most van ám csak melege!

Valóságos hegyet tol a hóeke.

Mert az idén bőkezű volt Télapó,

Nagy zsákjából csak úgy zúdult, dőlt a hó!

Hol szerzett ily töménytelen sok havat!?

Azt is szórta, ami tavaly megmaradt?

Essen a hó! Essen, ahogy belefér!

Az se baj, ha olyan lesz, hogy térdig ér!

Számord Ignác: Mikulás köszöntő

Jó Mikulás bácsi,

Isten hozott nálunk!

Csakhogy itt vagy végre,

Olyan régen vártunk!

Ugye soká jöttél?

Ugye elfáradtál,

Mire a zsákoddal

Idáig jutottál?

Foglalj helyet, kérlek,

A nagy karosszékben,

Nézd, itt a jó meleg

Kályha közelében.

Ez a teli nagy zsák

Megnyomta a hátad.

Bizony nehéz ilyen

Öreg bácsikának.

Hogy megkönnyebbüljön,

Ürítsd hát ki, kérlek!

Hisz beroskad tőle

Gyenge, öreg térded!

Ami bent van, itt is

Jó helyre kerülne,

Neki a sok gyermek

Bizony megörülne.

Cukrot, fügét, diót

Szépen elosztanánk,

Jóságos szívedet

Örvendve áldanánk.

Számord Ignác: Mikulás bácsi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember

Hófehér szakálla, akárcsak a kender,

Játékkal megrakva hátán egy nagy puttony,

Hogy, aki jó gyerek, annak abból jusson.

Dió, füge, alma, no meg aztán más is.

Mogyorófa vesszejéből faragott virgács is.

Sutba vele, gyorsan, gyorsan, csihi – puhi virgács,

minden gyermek igen jó itt, jöhet a Mikulás!

Szaszovszky József. Legenda nemcsak gyerekeknek

Volt egyszer egy titkos ügynök,

úgy nevezték: Miklós püspök.

Mürának volt püspöke,

s Istennek volt ügynöke.

Segíteni hogy lehetne,

valami jót hogy tehetne,

úgy, hogy észre se vegyék,

ezen buzgott a derék.

Élt akkor egy szegényember,

nevelgetve türelemmel

szemefényét, virágát,

három árva leányát.

Hogyan adja férjhez őket,

honnan vegyen három vőket,

feje egyre ezen főtt,

s szegénysége nőttön-nőtt.

Hírét vette Miklós püspök,

Isten küldte titkos ügynök,

milyen nagy a szegénység,

hogy elkél a segítség.

Ki jár erre inkognitó?

Titokzatos ablaknyitó.

Kivesz, betesz valamit?

Csak az Isten tudja, mit.

Mikor felkel másnap reggel,

elámul a szegényember:

kincset lel az ablakba',

lányát férjhez adhatja!

Így jár másnap, így harmadnap,

egyszer sem üres az ablak!

Ablak és szív kitárult,

szegénység, bűn elhárult.

Így segített Miklós püspök,

Isten küldte titkos ügynök,

kinek neve ma nem más

nagyszakállú Mikulás.

Szegilongi Etta: Téli dal

Megérkezett Télapó.

Jaj, de vígan hull a hó.

Csusszanhat már a szánkó,

Repülhet a hógolyó.

Szegilongi Etta: Mikulás

Tudjátok-e mi lesz ma?

Mikulás jön, úgy biz a.

Este, mikor alusztok

S feljönnek a csillagok,

Nagyszakállú Mikulás,

Bizony csak ő, senki más.

A tejúton végigjön,

Jobbra, balra beköszön.

Hosszú fehér szakálla

Csak úgy röpül utána.

Nehéz zsák van a hátán,

Mégis lépdel szaporán.

Lenn  a földön szánba ül,

Az utcákon úgy repül.

Minden házba befordul,

Az ajtó sem csikordul.

Nem is lép a sarkára,

Úgy surran a szobába.

Tiszta cipő várja ott,

Tesz is bele csomagot.

Diót, almát, mogyorót,

Minden kedvünkre valót.

Jó Mikulás, jöjj hozzánk,

Szép tiszta a mi utcánk.

A cipőnk is úgy ragyog,

Mint égen a csillagok.

Jók vagyunk, és jók leszünk,

S Téged nagyon szeretünk,

Édes Mikulás!

Szegilongi Etta: A tél


Megjött a tél,

Hideg a szél,

Kopár a táj,

Eltűnt

A nyáj,

Semmi sem zöld,

Alszik a föld.

Szürke az ég,

Jeges a lég.

Esik a hó,

Lágy takaró.

Havas a rét…

Ó milyen szép!

Befagy a tó,

Siklani jó!

Öröm a jég!

Öröm a hó!

Üdv, Télapó!

Szemendei Ágnes: Mikulás


Hullanak a pelyhek,

fehér már az erdő,

rénszarvas szánján,

Télapó is eljő.

Vidáman biztatja

szarvasait hangja.

Hohohohó rajta, a

Felhők között balra.

Lázasan dolgoznak

Apró gyermek kezek.

Cipőcskék az ablakba,

és kíváncsi kis fejek.

De erősebb az álom,

Ágyba viszi őket.

Így csak reggel látják,

a megtelt cipőket.

Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp – hopp fut a szán,

Siklik szaporán

Dobrokol a havon

Szélvész – paripám.

Hej – hó ügyesen

Vágtat tüzesen,

Húzza a teli szánt

Fénylő hegyeken.

Kipp – kopp, fut

Villám – paripám

Végtelen utakon

Dobban szaporán.

Szepsy Eleonóra: Mikulás

Messzi útról jövök,

a Földet bejártam: magas hegyeken át,

völgyek fölött szálltam.

Jártam városokban, falvakban, tanyákon.

Ismernek már engem széles evilágon.

Megyek mindenhová, ha jószívvel hívnak.

Tudom, hogy mindenhol szeretettel várnak.

Hoztam csokoládét, cukrot és virgácsot,

kinek-kinek mi jár, sok szép ajándékot.

Gyertek hát elébem, gyertek ide gyorsan!

Amit szántam nektek, hogy azt most kiosszam.

Tartsd a markod, Pajtás!

Itt a cukor, csoki, mogyoró és dió...

Nem fog megártani!

Jövőre is jövök.

El ne felejtsetek!

Addig is szervusztok!

Ja! És jók legyetek!

Szervác József: Mikulás hó

Azt álmodtam, mikulás hó esett.

Piros kucsmája volt a hónak,

Nagy puttonya, és abból holnap

Mindenfélét kapnak a gyerekek.

Szánkón jött le egy nagy égi házból

Előtte szállt az ostorpattogás.

És hóból volt az egész Mikulás,

A hó pedig csupa mikulásból.

Theodor Storm: Szól az öreg Télapó

Szól az öreg Télapó:

ide figyelj, te lurkó,

egy szép mesét mesélek,

egyenesen tenéked!

Ballagtam az erdóben,

errefelé jövőben,

s egyszer csak egy nagy fáról

a kis Jézuska rám szól:

"Szedd a lábad, vén öreg,

várnak már az emberek!

Vidd a hírt, nézd, hogy ragyog,

gyújtok gyertya-csillagot!

Nyissatok kaput, szívet,

S ha lelketek megpihent,

Karácsony hoz örömöt,

nemsokára megjövök!"

Thuróczy Mária: Igaznak tűnt az álom

Igaznak tűnt az álom,

Hogy ezüst hó esett.

Tenyerembe fogtam

Az ezüst pelyheket.

Szikrázó hóból bunda

Fákon és háztetőn.

Ezüst a csillogása

Reggelre ébredőn.

Ezüstös könnyű szánon

Ezüst a Télapó

S a nyom, mit von a szánkó

Ezüsten látható.

Halk ezüstcsengő csengett

Amerre elhaladt,

S a házakon az ablak

Kigyúlt a hó alatt.

Igaz lett az álom

Fehér hó esett,

Igazi Télapó jött

Az álmodott helyett!

Tordon Ákos: Télapó bundája

Télapónak hóbundája

Rongyos lett a sok hordásba,

Sok hordásba, viselésbe,

Ide – oda sietésbe.

Hópihe táncol a hóesésben,

Vásik a bunda a viselésben,

Sok viselésben

Elvásik,

Bizony jó lenne

Már másik.

Ágba akad, tovább szakad,

Ám Télapó nagyot kacag:

Ha szétszakad, azt se bánja,

Több hó hull majd a világra.

Hópihe táncol a hóesésben,

Vásik a bunda a viselésben

Sok viselésben

Elvásik,

Jövőre megládd

Lesz másik!

Tordon Ákos: Decemberi köszöntő

Csengős szánon jön a Tél,

Jön, jön nemsokára,

Hat hófehér hímszarvas

Lesz a paripája,

Felhő lesz az országút,

Kocsis a hóember,

Amerre jár hull a hó.

Köszöntlek, December!

Tél szolgája Öreg Fagy

Vele jön a szánon,

Bundát veszek, hadd jöjjön,

Így aztán nem bánom.

Szép Zúzmara asszonyság

Is jön Jégvirággal,

Ékszeresen, ragyogón,

Tündérszépvilággal.

Mikulás és Karácsony

Ajándékot hoznak

Gyermekszívnek mindenhol

Örömet okoznak.

Telnek – múlnak a napok,

Álmodik az erdő,

Szilveszterrel búcsúzik

A régi esztendő.

Csengős szánon jön a Tél,

Jön, jön nemsokára,

Hat hófehér hímszarvas

Lesz a paripája,

Felhő lesz az országút,

Kocsis a hóember,

Amerre jár hull a hó.

Köszöntlek, December!

Tóth Anna: Télapó

Erdő szélén áll egy kunyhó,

Ezüstösen csillogó,

Öreg bácsi lakik benne,

Úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,

Várják már a gyerekek,

Zsákjában van ajándéka,

-Szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve

Útnak indul szánkóján,

Ablakokban kiscipőcskék

Tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot

Visz neked a Télapó,

Betakar, mert ágyacskádról

Lecsúszott a takaró…

Újházy Irén: Levél Mikulásnak

Levelet küldök én

A virgács erdőbe,

Mikulás apónak

A saját kezébe.

Megírom majd nálunk

Csendesen lépkedjen,

Beteg édesanyánk

Nehogy felébredjen.

Untener Erika: Mikulás - váró

Csillog – villog a

Kiscsizmám.

Szépen kipucoltam.

Még a hosszú fűzőjét is

Megigazítottam.

Alig várom már az estét,

Az ablakba teszem.

Izgulok, hogy a Mikulás

Vajon mit hoz nekem?

Kértem egy új

Játékmackót,

Egy kis édességet.

Tollat, színes ceruzákat

S egy kifestőkönyvet.

Anyu biztos átadta e

Fontos üzenetet:

Virgács nem kell melléje,

Mert jó gyerek leszek!

Varga Magda: Megjött Télapó

Csakhogy itt vagy Télapó,

Jaj de régen várunk,

Tedd le nehéz zsákodat,

Pihenj meg minálunk.

Hallgasd meg, hogy mit tudunk,

Mennyi kedves verset,

Jól van, gyere kisfiam,

Szavalj hát el egyet.

Peti gyerek bátran áll

Télapó elébe,

Meghajol, de jaj a vers

Nem jut az eszébe.

Télapó csak mosolyog,

Belenyúl zsákjába,

S pityergő Petinek

Almát nyom markába.

Varga Magda: Télapóvárás

Itt van a tél, kis falunkra

Hulldogál a hó,

Útra készül nemsokára

A jó Télapó.

Siess hozzánk Télapó, mert

Várunk már nagyon,

Hullj havacska, hogy szánkója

Csússzon hátadon.

Ha valahol  elakadnál,

Üzenjél nekünk,

Mi innen az iskolából

Eléd sietünk.

Segít majd a szánkót tolni

Sok ügyes gyerek,

Útközben még dúdolgatunk

Szép énekeket.

Hogyha mégis elfáradnánk,

Lesz annyi eszünk,

Hogy a szánkó könnyebb legyen

Mindent megeszünk.

Varga Magda: Jön a Télapó

Bokron, fákon csillogó

Fehér zúzmara.

Megjött már a várva várt

December hava.

Útra kelt már Télapó,

S ha minden gyerek jó,

Szárnyakat kap az a nagy

Öreg vasszánkó.

Erdőn, mezőn át szalad

S amíg ideér,

Télapó nagy bundáját

Belepi a dér.

Csingi – lingi, csingi – lingi

Csilingel  a szán,

Kis mókuska integet

Utána a fán.

Falu szélén áll egy kis

Madáretető,

Télapó a zsebéből

Magot szed elő.

Madárkáknak ünnepi

Asztalkát terít,

Merre csak jár Télapó

Mindenütt segít.

Csingi – lingi, csingi – ling,

Hali – hali – hó,

Nemsokára nálatok

Lesz már Télapó.

Veres Csilla: Télapókor

Jégvirágos téli éjben

visít a fagy, hull a hó,

szarvashúzta csengős szánján

útjára kél Télapó.

Kis csizmácska, prémes bakancs,

tükörfényes valahány,

kerül bele mézes füge,

cukorszív meg fahuszár.

Télapónak puttonyában

varázslatból van elég,

ablakokon bekukucskál,

üres cipő van-e még?

Reggel a nagy gyereksereg

ámuldozik: hull a hó!

Álmok lepte téli éjben

itt is járt a Télapó!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Erdő mélyén farakás,

Ott lakik a Mikulás.

Piros arca, mint kalács

Szakálla, mint faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,

Mint kerengő hópehely.

Dalolj, dalolj havakat,

Álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázsos palást.

Úgy látsz át a süvegén,

Mint az ablak üvegén.

A puttonya félvagon,

Szánja vihar a havon,

Éjszakába ne tekints-

Meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács

Ízében a Mikulás.

Szeme. Mint a hópehely,

Hogyha csillog, énekelj!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja – mégse fázik,

Úgy repül egy messzi házig.

Csengője a hópehely,

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta a varázs a palást,

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Mert ha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra.

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova-

Röpítené fagylova,

A helyén meg, ide nézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengő hópehely.

Csengőjüket fenyők rázzák,

Telis – teli cipőd, csizmád.

Wagner Ildikó: A Mikulás

Itt van már a december,

Jaj de jó, jaj de jó.

Nemsokára megjön

A jó öreg Télapó.

Miklós napján érkezik,

Hat szarvas húzza szánját,

Ablakba tett kis cipők

Fényesen várják.

Hajnalodik, csillagok

Szaladnak elé,

Amint ballag a Mikulás

Már hazafelé.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,

Húzza – rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő

Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

Z. Tábori Piroska: Isten hozott

Isten hozott, Mikulás,

Mit rejt a nagy zsákod?

Jó gyermeknek minden jót,

A rossznak virgácsot!

Z. Tábori Piroska: Mikulás apónak

Mikulás apónak

Jaj, de nagy a zsákja!

Aki amit szeret

Benne megtalálja.

Csörög a friss dió,

Mosolyog az alma,

Ki nem fogy belőle,

Akárhogy folytatja.

Akad benne más is,

Könyv, cukorka, játék,

Minden jó gyermeknek

Aranyos ajándék.

Z. Tábori Piroska: Ki jár ott…

Ki jár ott az úton

Sötét éjszakában?

Kezében kampós bot,

Hátán teli zsák van.

Mosolygós a képe,

Fehér a szakálla,

Hét mérföldet is lép

Hatalmas csizmája.

Megáll minden háznál,

Kinyílik az ablak.

Valamit tesz – vesz ott,

Aztán tovább ballag.

Kis cipő, nagy cipő

A száját kitátja,

Mind a jó Mikulás

Ajándékát várja.

Egyik kicsi cipőt

Telirakja jóval,

Másikat vesszővel,

Finom suhogóval.

Van itt aztán reggel

Nevetés meg sírás:

Minden ablak mellett

Ott járt a Mikulás.

Zahorán Ádám: December

Három napja hull a hó,

Sítalpat köt Télapó!

Munkát vállalt, jó sokat:

Fenyőfákat válogat.

Lerázza a havat róla,

És cukorral cicomázza.

Zamecsnik Tamás: Mikulás vagy Télapó

Miközben a kisgyerek alszik a pamlagon,

Egy rejtélyes alak kopogtat az ablakon.

Ez nem vitás,

Ő biztosan a Mikulás.

Egy ősz szakállas apó,

Kinek másik neve Télapó.

Puttonya nagy és teli,

Minden gyermek kedveli.

Felkeresi Szabót, Kist és Kovácsot,

Nem kedveli a virgácsot,

Inkább örömet és ajándékot hoz,

Melyről minden gyermek álmodoz.

Mérlegeli egész évi tetteinket,

S ez alapján jutalmaz meg minket.

Szíve nagy és lelke jó,

Hisz ő a jóságos Télapó.

Zelk Zoltán: Mikulás

Hóval lepett égi úton

Mikulás már útra kél,

Csillagok szállnak fölötte,

S vígan fut véle a szél.

Világjáró a csizmája,

Átlép várost, falvakat,

De olykor megáll elidőz

Egy – egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,

Amelyben gyermeknevek

Vannak gondosan felírva,

S nézi: jó vagy rossz gyerek.

Hogyha rossz: hát virgács néki!

De ha jó, akkor cukor…

S már továbbmegy – szél és felhő
Sem érheti utol.

Iratkozz fel Te is hírlevelünkre!

Név:* E-mail:*

Iratkozz fel Te is hírlevelünkre

Hírlevél feliratkozás

Regisztrálja Ön is iskoláját!

Regisztrálja Ön is iskoláját a SuliHáló Csoport rendszerében, hogy értesíteni tudjuk az aktuális hírekről, eseményekről és pályázatokról!

Intézmény neve:*
E-mail címe:*
Igazgató neve:*
Település:*
Irányítószám:
Intézmény címe:*
Intézmény telefonszáma:*
Intézmény weboldala:*
Kapcsolattartó neve:*

Minden szolgáltatásunk teljesen ingyenes és ha a későbbiekben nem kíván tőlünk levelet kapni, az üzeneteink alján található leiratkozás linkre klikkelve azonnal törölheti az iskola adatait a rendszerünkből.

PUSKÁZÁSI TIPPEK
Hirdetés
ideaPopUp


Egyszervolt Oldalcsoport > Napocska (kicsikrl nagyoknak) > sulihalo.hu: