Férfi keresztnevek jelentése és eredete, abc sorrendbe rendezve:
ABA
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ABÁD
– az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.
ABBÁS
– latin eredetű; jelentése: apa, apát.
ABBOT
– héber eredetű; jelentése: apa.
ABDIÁS
– héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája.
ÁBEL
– héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság.
ABELÁRD
– francia eredetű; jelentése: méhész.
ABOD
– az Aba képzős származéka.
ABONY
– az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.
ABOS
– az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.
ÁBRAHÁM
– héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.
ÁBRIS
– az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.
ABSA
– héber eredetű; jelentése: apa.
ABSOLON
– héber eredetű; jelentése: a béke atyja.
ACHILLES
– görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia.
ACSÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ADALBERT
– germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.
ÁDÁM
– sumér-héber eredetű; jelentése: atyám.
ADELMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.
ADEODÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott.
ADOLÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.
ADOLF
– germán eredetű; jelentése: nemes + farkas.
ADONISZ
– görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.
ADONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ADORJÁN
– latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi.
ADRIÁN
– az Adorján eredetibb változata.
AGÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
AGAPION
– görög eredetű; jelentése: szeretett.
AGATON
– görög eredetű; jelentése: jó, nemes.
AGENOR
– görög eredetű; jelentése: bátor.
AGGEUS
– héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám.
AGMÁND
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÁGOST
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁGOSTON
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁHIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.
AHMED
– arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó.
AJÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
AJTONY
– török-magyar eredetű; jelentése: arany.
AKÁCS
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan.
ÁKOS
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.
ALADÁR
1. – török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;
2. – germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
3. – iráni eredetű; jelentése: elöljáró.
ALADIN
– germán eredetű; jelentése: kis öreg.
ALAJOS
– germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.
ALÁN
– breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan).
ALÁRD
– germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.
ALBERT
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.
ALBIN
1. – latin eredetű; jelentése: fehér;
2. – germán eredetű; jelentése: nemes barát.
ALDÁN
– angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású.
ALDÓ
– az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.
ÁLDOR
– germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó.
ALEX
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész férfi.
ALFONZ
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.
ALFRÉD
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.
ALGERNON
– angol költői névadás.
ALI
– arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ALMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemessége által híres.
ÁLMOS
1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.
ALPÁR
– török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.
ALVIÁN
– orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ALVIN
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.
AMADÉ
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!
AMAND
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMBOS
– az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.
AMBRUS
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ÁMON
– héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész.
ÁMOS
– héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott.
ANASZTÁZ
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.
ANATOL
– görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való.
ANDOR
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDOS
– az András régi becéző formájából önállósult.
ANDRÁS
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDRÉ
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANGELUS
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.
ANGUSZ
– kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.
ANTAL
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTIGON
– görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.
ANTOS
– az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.
ANZELM
– germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
ÁNYOS
– görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
APOLLINÁR
– latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.
APOR
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
APOSTOL
– görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.
APRÓD
– magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.
ARCHIBALD
– germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.
ARÉTÁSZ
– görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.
ARIÁN
– latin eredetű; jelentése: hadriai.
ARIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.
ARION
– görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.
ARISZTID
– görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.
ARKÁD
– görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.
ÁRKOS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARLEN
– ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.
ARMAND
– Herman francia megfelelője.
ÁRMIN
– latin eredetű; jelentése: hadi férfi.
ARNOLD
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ARNÓT
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ÁRON
– héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.
ÁRPÁD
– magyar eredetű; jelentése: árpa.
ARSZLÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.
ARTEMON
– görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.
ARTÚR
– kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARVID
– svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.
ARZÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.
ASZTER
– görög eredetű; jelentése: csillag.
ATÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ATANÁZ
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ATILLA
– gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.
ATLASZ
– görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima
ATOS
– magyar eredetű; jelentése: apa.
ATTILA
– gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.
AURÉL
– latin eredetű; jelentése: aranyos.
AURÉLIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
AVENÁR
– héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.
AXEL
– héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.
AZÁR
– héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.
BÁCS
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR
– szláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOK
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR
– magyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZS
– latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓ
– német eredetű; jelentése: merész.
BALDVIN
– német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINT
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR
– asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ
– az András önállósult becézője.
BÁNK
– a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS
– a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS
– görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ
– germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA
– a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS
– arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT
– török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARS
– magyar eredetű; jelentése: bors.
BARTAL
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ
– héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS
– a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ
– magyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR
– török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZIL
– görög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓ
– a Bazil régi magyar formájából.
BECSE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA
1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. – török eredetű; jelentése: előkelő;
3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR
– germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.
BENDE
– a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ
– hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE
– a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK
– latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI
– a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKE
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL
– bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁR
– germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY
– magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER
– francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT
– germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZ
– héber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRD
– német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.
BOD
– török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG
– magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONY
– magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGDÁN
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR
– asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC
– latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS
– a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS
– a Barabás alakváltozata.
BORISZ
– orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND
– magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN
– Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ
– latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ
– török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD
– magyar eredetű; jelentése: búza.
CECIL
– a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN
– latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN
– latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR
– etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ
– latin eredetű; jelentése: borsó.
CIPRIÁN
– latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL
– görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK
– görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS
– perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK
– török-magyar eredetű; jelentése: ütő.
CSANÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD
– magyar eredetű; jelentése: csata.
CSATÁR
1. – magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. – szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ
– magyar eredetű; jelentése: csat.
CSEGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE
– török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN
– az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL
– magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD
– a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.
CSOMBOR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSONGOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ
– szláv eredetű; jelentése: ördög.
DAGOBERT
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR
– germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR
– cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DALTON
– óangol eredetű; jelentése: völgyből való.
DAMÁZ
– görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.
DAMJÁN
– görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.
DAMOS
– a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.
DÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ
– a Dániel szláv megfelelője.
DÁNOS
– a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
DANTE
– latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS
– latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.
DÁVID
– héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.
DELI
– magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY
– a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.
DEMJÉN
– a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES
– görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.
DEODÁT
– az Adeodát rövidüléséből önállósult.
DETRE
– germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD
– germán eredetű; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR
– a Dezső régi magyar alakja.
DEZSŐ
– latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD
– görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR
– germán eredetű; jelentése: nép + híres.
DOMÁN
– kun-magyar eredetű; jelentése: köd.
DOMICIÁN
– latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.
DOMINIK
– latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS
– a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS
– a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
DONALD
– skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DORIÁN
– angol eredetű; jelentése: dór férfi.
DORMÁN
– besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DÖME
– a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.
DÖMÖTÖR
– a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ
– görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.
DUSÁN
– délszláv eredetű; jelentése: lélek.
EDE
– az Edvárd német rövidüléséből önállósult.
EDGÁR
– ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.
EDIZON
– angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.
EDMOND
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
EDÖMÉR
– kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
EDVÁRD
– germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.
EDVIN
– germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.
EFRAIM
– héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.
EGBERT
– germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.
EGMONT
– germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.
EGON
– az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.
EGYED
– görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.
ELEK
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÉLIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELIHU
– héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.
ELÍGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: kiválasztott.
ELIZEUS
– héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.
ELLÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELMÁR
– germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.
ELMÓ
– az Elmár becézőjéből önállósult.
ELŐD
– magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.
ELTON
– angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.
EMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.
EMIL
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.
EMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.
EMŐD
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.
ENDRE
– német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ÉNEÁS
– görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.
ENGELBERT
– germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.
ENGELHARD
– germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.
ÉNOK
– héber eredetű; jelentése: a felszentelt.
ERAZMUS
– görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.
ERHARD
– germán eredetű; jelentése: becsület + erős.
ERIK
– alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.
ERNÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ERNŐ
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERNYE
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi.
ERVIN
– germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.
ETE
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
ETELE
– hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.
EUGÉN
– görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.
EUSZTÁK
– görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.
EUTIM
– görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.
ÉVALD
– germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
EVARISZT
– görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL
– héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.
ÉZSAIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.
ÉZSAU
– héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.
FÁBIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.
FÁBIUSZ
– latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.
FABÓ
– a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
FARKAS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
FAUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.
FEDOR
– a Teodor orosz megfelelőjéből.
FELICIÁN
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FÉLIX
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FERDINÁND
– germán eredetű; jelentése: béke + merész.
FERENC
– francia-latin eredetű; jelentése: francia.
FIDÉL
– latin eredetű; jelentése: hűséges.
FILEMON
– görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.
FILIBERT
– germán eredetű; jelentése: messze földön híres.
FILOMÉN
– görög eredetű; jelentése: szeretett.
FIRMIN
– latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.
FLORENTIN
– latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.
FLÓRIÁN
– latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.
FLÓRIS
– a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.
FODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.
FOLKUS
1. – német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres;
2. – latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.
FÓRIS
– a Flóris régi magyar változata.
FORTUNÁT
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FREDERIK
– német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.
FRIDOLIN
– germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
FRIGYES
– német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.
FÜLÖP
– görög eredetű; jelentése: lókedvelő.
GÁBOR
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁBRIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁL
– kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.
GÁLOS
– a Gál régi teljesebb magyar alakja.
GARA
– török eredetű; jelentése: héja.
GÁSPÁR
– perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.
GASZTON
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ
– a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.
GEDEON
– héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.
GEDŐ
– a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.
GELLÉN
– a Kilián régi magyar változata.
GELLÉRT
– német eredetű; jelentése: gerely + kemény.
GEMINIÁN
– latin eredetű; jelentése: iker.
GERASZIM
– görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
GERÉB
– szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.
GERGELY
– görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.
GERGŐ
– a Gergely magyar alakváltozata.
GERJÉN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.
GERMÁN
– német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér
GEROLD
– germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.
GERŐ
– a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.
GERZSON
– héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.
GÉZA
– török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
GIBÁRT
– német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.
GIDA
– a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GILBERT
– német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.
GILGAMES
– mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GOBERT
– germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.
GODVIN
– angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.
GORDON
– skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GORGIÁS
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
GOTFRID
– német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
GOTHÁRD
– német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.
GOTLÍB
– germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.
GRACIÁN
– latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.
GREGORI
– görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.
GUJDÓ
– német eredetű; jelentése: erdőből származó.
GUSZTÁV
– skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.
GÜNTER
– német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.
GYÁRFÁS
– görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.
GYENES
– a Dénes régi magyar alakváltozata.
GYÖRE
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYÖRGY
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.
GYÖRK
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.
GYŐZŐ
– a Viktor magyarító lefordítása.
GYULA
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.
HAMILKÁR
– föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.
HANNIBÁL
– föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.
HANNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.
HARALD
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.
HARKÁNY
– magyar eredetű; jelentése: harkály.
HARLÁM
– orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.
HARRI
– a Henrik angol becézőjéből alakult.
HARTVIG
– germán eredetű; jelentése: merész a harcban.
HASSZÁN
– arab eredetű; jelentése: szép.
HEKTOR
– görög eredetű; jelentése: uralkodó.
HELIODOR
– görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.
HÉLIOSZ
– görög eredetű; jelentése: nap, napisten.
HENRIK
– germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HERBERT
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.
HERMAN
– germán eredetű; jelentése: hadi férfi.
HERMÉSZ
– görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.
HEROLD
– a Harald német változata.
HETÉNY
– magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.
HIADOR
– a Heliodor régi magyar változata.
HILÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILMÁR
– német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
HIPPOLIT
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.
HÓDOS
– magyar eredetű; jelentése: hódvadász.
HOLLÓ
– magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.
HONORÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.
HONÓRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT
– német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.
HORÁC
– görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.
HUBA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
HUBERT
– német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.
HUGÓ
– germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.
HUMBERT
– német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.
HUNOR
– török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).
HÜMÉR
– latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.
IBRÁNY
– az Ábrahám alakváltozata.
IGNÁC
– latin eredetű; jelentése: tűz.
IGOR
– német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.
ILÁRION
– a Hiláriusz görögös formája.
ILDEFONZ
– germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.
ILIÁN
– görög-orosz eredetű; jelentése: nap.
ILLÉS
– az Éliás önállósult változata.
ILMÁR
1. – a Hilmár alakváltozata.
2. – a finn Ilmár mondai hős nevéből.
IMBERT
– fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.
IMRE
– germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.
INCE
– latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.
IPOLY
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.
IRÉNEUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: békés.
ISTVÁN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.
IVÁN
1. – a régi magyar Ivános rövidülése;
2. – orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.
IVÓ
1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa;
2. – az Iván szláv becézője.
IVOR
1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó;
2. – az Igor ukrán és belorusz változata;
3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
IZAIÁS
– az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR
– görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.
IZMAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.
IZOR
– az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.
IZSÓ
1. – az Ézsau alakváltozata;
2. – a József régi Izsóf változatának rövidülése;
3. – az Izsák becézője.
JÁCINT
– görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.
JAGELLÓ
– lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.
JAKAB
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).
JÁKÓ
– a Jákob önállósult becézőjéből.
JÁKOB
– a Jakab eredeti alakváltozata.
JAKUS
– a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.
JÁNOS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
JANUÁR
– latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.
JÁRFÁS
– a Gyárfás régi magyar alakváltozata.
JÁZON
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.
JENŐ
– magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.
JEREMIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.
JEROMOS
– görög eredetű; jelentése: szent nevű.
JOAKIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.
JÓB
– héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.
JOEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.
JOHANN
– héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.
JÓNÁS
– héber eredetű; jelentése: galamb.
JONATÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
JORDÁN
– héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.
JOZAFÁT
– héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.
JÓZSEF
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.
JÓZSUA
– héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.
JUKUNDUSZ
– latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).
JULIUSZ
– a Juliánusz alakváltozata.
JULIÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.
JUSZTIN
– a Jusztusz továbbképzett alakja.
JUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.
JUTAS
– török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.
KABOS
– a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.
KADA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KADOSA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KAJETÁN
– latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁL
– török-magyar eredetű; jelentése: marad.
KÁLEB
– héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: maradék.
KALVIN
– latin eredetű; jelentése: kopasz.
KAMILL
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ
– a Kamill olasz megfelelője.
KÁIN
– héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KANDID
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KANUT
– skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.
KAPLONY
– török-magyar eredetű; jelentése: tigris.
KAPOLCS
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARÁCSON
– magyar eredetű; jelentése: karácsony.
KARÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARDOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
KARION
– görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.
KÁROLY
1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.
KARSA
– török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTAL
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.
KÁSZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KASSZIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KASZTOR
– görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.
KATAPÁN
– görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍR
– lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉR
– a Kazimír magyarosabb alakja.
KELED
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KELEMEN
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.
KELEN
– a Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENES
– magyar eredetű; jelentése: kemencés.
KENDE
– kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.
KENESE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZ
– gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.
KERECSEN
– magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNY
– latin eredetű; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZŐ
– török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVE
– magyar eredetű; jelentése: kövecske.
KEVIN
– kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNY
– a Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁN
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.
KIRILL
– a Cirill görögös változata.
KLEOFÁS
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.
KLEON
– görög eredetű; jelentése: dicsőség.
KLÉTUS
– görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.
KOCSÁRD
– a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOS
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló
KOLUMBÁN
– latin eredetű; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZ
– latin eredetű; jelentése: hímgalamb.
KONRÁD
– német eredetű; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTIN
– latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.
KONT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KORIDON
– latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁN
– latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉL
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.
KORVIN
– latin eredetű; jelentése: holló.
KÓSA
– magyar eredetű; jelentése: kos.
KOZMA
– latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KÖTÖNY
– török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.
KRISTÓF
– görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁN
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUND
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KUNÓ
– a Konrád német becézőjéből.
KURSZÁN
– török eredetű; jelentése: keselyű.
KÜRT
– török-magyar eredetű; jelentése: vihar.
LABORC
– bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.
LADOMÉR
– a Vladimir régi magyar formája.
LAJOS
– germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.
LAMBERT
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.
LANTOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LARION
– az Ilárion önállósult szláv becézője.
LÁSZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.
LÁZÁR
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.
LÁZÓ
– a Lázár becézőjéből önállósult.
LEANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.
LEHEL
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LÉL
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.
LÉNÁRD
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEÓ
– görög eredetű; jelentése: oroszlán.
LEON
– a Leó görög változatából.
LEONÁRD
– német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEONIDÁSZ
– görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.
LEOPOLD
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LEVENTE
– magyar eredetű; jelentése: levő, létező.
LÉVI
– héber eredetű; jelentése: szövetség.
LIBERÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: felszabadított.
LIBÉRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szabad.
LIONEL
– francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.
LIPÓT
– a Leopold bajor változatából.
LÍVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.
LIZANDER
– spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
LORÁND
– a Lóránt régies változata.
LÓRÁNT
– germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.
LOTÁR
– ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.
LŐRINC
– latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.
LUCIÁN
– latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.
LÚCIUSZ
– latin eredetű; jelentése: virradatkor született.
LUKÁCS
– latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.
MAGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.
MAJLÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MAKABEUS
– héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.
MAKÁR
– görög eredetű; jelentése: boldog.
MALAKIÁS
– héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.
MANASSÉ
– héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.
MANDEL
– germán eredetű; jelentése: mandula.
MANFRÉD
– német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.
MANÓ
– a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.
MÁNUEL
– az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.
MARCELL
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.
MARCIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.
MARIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.
MÁRIÓ
– a Máriusz olasz változatából.
MÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: férfi.
MÁRK
– a Márkus rövidüléséből.
MARKÓ
– a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.
MÁRKUS
– latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.
MARÓT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.
MÁRTON
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MARTOS
– a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.
MÁRTON
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTYÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTÉ
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.
MAXIM
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MAXIMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MEDÁRD
– német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.
MEGYER
– magyar eredetű; jelentése: magyar.
MELITON
– görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.
MENDEL
– az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.
MÉNRÓT
– ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.
MENYHÉRT
– héber eredetű; jelentése: királyi fény.
METÓD
– görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.
MIHÁLY
– héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKE
– a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.
MIKEÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?
MIKES
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MIKLÓS
– görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.
MIKÓ
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MIKSA
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.
MILÁN
– szláv eredetű; jelentése: kedves.
MILOS
– a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.
MIRKÓ
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MIRON
– görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.
MODESZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.
MÓR
– a Móric rövidüléséből.
MORGAN
– velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.
MÓRIC
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MÓZES
– héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.
NÁNDOR
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
NAPÓLEON
– olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.
NÁTÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.
NÁTÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.
NEMERE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.
NESZTOR
– görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.
NIKANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.
NIKÉTÁS
– görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.
NIKODÉMUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.
NOÉ
– héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.
NOEL
– latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.
NÓNUSZ
– latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.
NORBERT
– német eredetű; jelentése: északi fény.
NORMAN
– angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.
NYÉK
– magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.
OBERON
– francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ODILÓ
– az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.
ODISSZEUSZ
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.
ODÓ
– az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.
OGUZ
– török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.
OKTÁVIÁN
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLAF
– skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.
OLIVÉR
– latin eredetű; jelentése: olajfaültető.
OMÁR
– héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.
OMPOLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.
OND
– magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.
ORBÁN
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.
ORBÓ
1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka.
2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.
ORESZTÉSZ
– görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.
ORFEUSZ
– görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.
ORION
– görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.
ORMOS
– magyar eredetű; jelentése: orom.
OSZKÁR
1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;
2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.
OSZLÁR
– kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.
OSSZIÁN
– kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).
OSZVALD
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.
OTMÁR
– német eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTÓ
– germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTOKÁR
– német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.
OVÍDIUSZ
– latin eredetű; jelentése: juh.
OZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
OZSVÁT
– az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.
ÖDÖN
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.
ÖRKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.
ÖRS
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.
ÖZSÉB
– görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.
PÁL
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.
PALMER
– latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.
PAMFIL
– görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.
PANTALEON
– görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.
PÁRIS
– görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.
PASZKÁL
– görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.
PATONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
PATRÍCIUS
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.
PATRIK
– a Patrícius ír rövidülése.
PÁZMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.
PEDRÓ
– görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.
PELÁGIUSZ
– görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PELBÁRT
– a Filibert alakváltozata.
PELLEGRIN
– latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.
PENTELE
– görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.
PERIKLÉSZ
– görög eredetű; jelentése: nagyon híres.
PÉTER
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.
PETŐ
– a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.
PETRÓNIUSZ
– etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.
PETÚR
– a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.
PIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.
PLACID
– latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.
POLIDOR
– görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.
POLIKÁRP
– görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.
PONGOR
– a Pongrác régi magyar becézőjéből.
PONGRÁC
– latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.
PORFIR
– görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.
PRÍMUSZ
– latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.
RABÁN
– ófelnémet eredetű; jelentése: holló.
RADAMESZ
– egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RADISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.
RADOMÉR
– szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.
RAFAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁFIS
– a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.
RAJMUND
– német eredetű; jelentése: okos védő.
RAJNALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RALF
– angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.
RAMÓN
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.
RÁPOLT
– német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.
RÁTOLD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RAUL
– germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.
RAZMUS
– az Erazmus rövidülése.
REGINALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
REGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
REMIG
– latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.
RÉMUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
RENÁTÓ
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.
REZSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RICHÁRD
– német eredetű; jelentése: erős fejedelem.
RÓBERT
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
ROBIN
– a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből
RODION
– görög eredetű; jelentése: rózsa.
RODRIGÓ
– germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.
RÓKUS
– germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ROLAND
– német eredetű; jelentése: vakmerő hős.
ROLF
– a Rudolf önállósult német becézője.
ROMÁN
– latin eredetű; jelentése: római, latin.
RÓMEÓ
– olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.
ROMULUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
RONALD
– német eredetű; jelentése: erős uralkodó.
RUBEN
– héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!
RUDOLF
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.
RÚFUSZ
– latin eredetű; jelentése: vörös.
RUPERT
– a Róbert német alakváltozata.
RUSZLÁM
– orosz eredetű; jelentése: oroszlán.
RUSZTEM
– perzsa eredetű; jelentése: vidéki.
SALAMON
– héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.
SÁMSON
– héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.
SAMU
– a Sámuel rövidüléséből.
SÁMUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁNDOR
1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó
2. – török eredetű; jelentése: akarat.
SAUL
– héber eredetű; jelentése: kért.
SEBES
1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.
SEBESTYÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.
SEBŐ
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
SELTON
– óangol eredetű; jelentése: városszéli.
SEMJÉN
– a Simeon régi magyar változata.
SIMEON
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.
SIMON
– a Simeon rövidüléséből.
SION
– héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.
SOLT
– a Zsolt régi magyar alakváltozata.
SÓLYOM
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
SOMA
– magyar eredetű; jelentése: som.
STEFÁN
– görög eredetű; jelentése: korona.
SURÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.
SZABIN
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.
SZABOLCS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALÓK
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALVÁTOR
– latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.
SZALVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
SZANISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.
SZEBASZTIAN
– görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.
SZECSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZELIM
– héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.
SZEMERE
1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű.
2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.
SZERÁF
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).
SZERÉNIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.
SZERGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.
SZERVÁC
– latin eredetű; jelentése: megszabadított.
SZEVÉR
1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú.
2. – török eredetű; jelentése: mormota.
SZEVERÉD
– a Szigfrid régi magyar alakja.
SZIGFRID
– germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.
SZILÁRD
– a Konstantin magyarító lefordítása.
SZILVÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZILVESZTER
– latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.
SZILVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZÍRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.
SZIXTUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.
SZOFRON
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZÓKRATÉSZ
– görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.
SZÓLÁT
– a Szórád régi magyar alakváltozata.
SZOLÓN
– görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.
SZÓRÁD
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZOVÁT
– szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZÖRÉNY
– a Szeverin származéka.
TACITUSZ
– latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.
TADDEUS
– héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.
TÁDÉ
– a Taddeus német becézője.
TAKSONY
– török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.
TALBOT
– angol eredetű; jelentése: véreb.
TAMÁS
– arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.
TANKRÉD
– germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.
TARÁZ
– görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.
TARCAL
– kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TARDOS
– magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.
TARJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
TÁRKÁNY
– kabar eredetű; jelentése: kovács.
TARZÍCIUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.
TAS
– török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.
TASZILÓ
– olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TEÓ
– a Teodor német rövidülése.
TEOBALD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.
TEODOR
– görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEOFIL
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.
TERESTYÉN
– kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.
TÉTÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
TÉZEUSZ
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.
TIBÁD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.
TIBOR
– a Tiborc rövidülése.
TIBORC
– latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.
TIHAMÉR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.
TIMON
1. – görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült;
2. – fríz eredetű; jelentése: nép + ember
TIMÓT
– görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.
TIMUR
– török eredetű; jelentése: vas.
TIRZUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.
TITÁN
– görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.
TITUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.
TIVADAR
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TÓBIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.
TÓDOR
– a Teodor rövidüléséből.
TOMAJ
– magyar eredetű; jelentése: vitás.
TOMOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.
TONUZÓBA
– besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa
TÖHÖTÖM
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
TÖMÖR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.
TÖRTEL
– török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.
TRISZTÁN
– francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.
TUDOR
– velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
UBUL
– görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
UGOD
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.
UGOR
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar
UGRON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.
ULÁSZLÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ULRIK
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.
UPOR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
URBÁN
– az Orbán régebbi alakváltozata.
URIÁS
– héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.
URIEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.
UROS
– magyar eredetű; jelentése: úr.
UZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
VAJK
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
VALDEMÁR
– germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.
VALENTIN
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALÉR
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALTER
– német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.
VÁRKONY
– török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VARSÁNY
– alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VÁSZOLY
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.
VAZUL
– görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.
VÁZSONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
VENCEL
– német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.
VENDEL
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
VERNER
– német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.
VERSÉNY
– magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.
VIÁTOR
– latin eredetű; jelentése: utazó, utas.
VID
– a Gujdó délszláv megfelelője.
VIDA
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.
VIDOR
– magyar eredetű; jelentése: vidám.
VIDOS
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.
VIKTOR
– latin eredetű; jelentése: győző, győztes.
VILIBALD
– német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.
VILMOS
– latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VINCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.
VIRGIL
– latin eredetű; jelentése: szűz.
VITÁLIS
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.
VITÉZ
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
VITOLD
– német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.
VITUS
– latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.
VLADIMÍR
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.
VOLFRAM
– német eredetű; jelentése: farkas + holló.
XAVÉR
– spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.
ZÁDOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.
ZÁGON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.
ZAJZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZAKARIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.
ZAKEUS
– héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.
ZALÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.
ZÁMOR
– magyar eredetű; jelentése: szántó.
ZARÁND
– magyar eredetű; jelentése: arany.
ZDENKÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.
ZEBULON
– héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.
ZEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZÉNÓ
– görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.
ZERIND
– magyar eredetű; jelentése: szerb.
ZÉTÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZOÁRD
– türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZOBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.
ZOLTÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
ZOMBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.
ZORÁN
– délszláv eredetű; jelentése: hajnal.
ZOTMUND
– német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő, védelmező, pártfogó.
ZSADÁNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZSIGMOND
– germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.
ZSOLT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZSOMBOR
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.