Az igék kapcsolata az igenevekkel
Az igék és a névszók közt átmenetet képeznek az igenevek. Igéből szóképzéssel alkotjuk őket.
Fajtái: – főnévi igenév (beszélni, aludni, fáradozni),
– melléknévi igenév – folyamatos (olvasó, nyíló),
– befejezett (olvasott mű),
– beálló (adandó alkalom),
– határozói igenév (játszva, látva, tárva)
Az igenevek mondatbeli szerepe: igei és névszói tulajdonságaik következtében alkalmasak arra, hogy többféle mondatrész szerepét betöltsék. Általában a névszói jellegüknek megfelelő szerepet töltik be.
főnévi szerep
-főnévi igenév Leggyakrabban:
alany (Dohányozni tilos!) a dohányzás…
tárgy (Enni kérek) ételt…
célhatározó (Pihenni mentek a hegyekbe) pihenés végett
melléknévi szerep
-melléknévi igenév
minőségjelző (Száradt falevelek elhullanak.)
névszói állítmány (Már érett a gyümölcs.)
mód- és állapothatározó (Fáradtan ért haza.)
határozói szerep
-határozói igenév: igen erős határozói jellege, ezért különféle határozó lehet a mondatban. (Hazatérve azonnal munkához látott.) Főleg mód- és állapothatározó.
-főnévi igenév: erősen őrzi igei jellegét. Ragozott alakjában személyhez kötött cselekvést fejez ki (Nem szabad elkésnem.), ragozatlan alakban jelentése általánosabb (Nem szabad elkésni.).
-melléknévi igenév: igei jellegére utal, hogy idővonatkozást (jelen, múlt, jövő) hordoz. (Pl. A jól tanuló gyereket dicsérik.) A mondat igei állítmánya jelen idejű. Ehhez az idősíkhoz viszonyítjuk a háromfajta melléknévi igenév idővonatkozását (egyidejűség, előidejűség, utóidejűség). Mindhárom igenévhez kapcsolhatunk igekötőt (bevásárolni, elfáradt, bezárva).
A névszók
A névszók ragozási rendszerébe beletartozik valamennyi névszó jellel ellátott és ragos alakja. Egy-egy jel vagy rag jellemző valamelyik névszóra, de járulhat más névszókhoz is.
Főnév
A valóságban is létező vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok neve
• Konkrét főnevek: jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat
• Elvont főnevek: megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket
Jelentésük alapján
• Köznevek: több egyforma dolog közös megnevezése
o Egyedi név (pl.: kutya, király, fiú)
o Gyűjtőnév (pl.: lakosság, nyáj, hegység)
o Anyagnév (pl.: arany, vas, hús)
• Tulajdonnevek: valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve
o Személynév (pl.: Petőfi Sándor, Kati, Jóska)
o Földrajzi név (pl.: Dunántúl, Szeged, Svájc)
o Intézménynév (pl.: Kossuth Lajos Tudományegyetem, Nemzeti Múzeum)
o Címek (pl.: Magyar Nyelvőr, Nők Lapja)
o Márkanevek (pl.: Suzuki, Pepsi Cola, Colgate)
Melléknév
Személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó
Általában jelzőként szerepelnek a mondatban
Pl.: Szőke lány sétál az utcán.
Számnév
Személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét vagy a sorban elfoglalt helyét kifejező szó
• Határozott számnév: pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet
o Tőszámnév (pl.: kettő, tíz)
o Törtszámnév (pl.: harmad, nyolcad)
o Sorszámnév (pl.: hatodik, ötvenedik)
• Határozatlan számnév: csak hozzávetőleg nevezi meg a mennyiséget (pl.: sok, néhány)
Névmás
A névmás a hagyományos magyar leíró nyelvtan egyik legvitathatóbb szófaji kategóriája, amelyet hagyományosan úgy határoznak meg, mint „valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szó”. A legtöbb névmás azonban (például az én) nemigen helyettesít „valódi névszót”. A névmásokat valójában a jelentésük alapján sorolják egy „szófajba”, hiszen „nincs önálló jelentésük”. Azonban ez sem világos szempont, hiszen ilyen alapon névmásnak kellene tekinteni az olyan viszonyító jelentésű szavakat is, mint a tegnap vagy a kifejezetten visszautaló szerepű is.
Az úgynevezett névmásoknak vannak jól körülhatárolható, határozott funkcióval rendelkező típusaik, mint például a személyes névmások (én, te stb.), a határozatlan névmások (valami, valamikor stb.), a kérdő névmások (ki, miért stb.). Ezek zárt szóosztályokat alkotnak; sajátos, de egymással nem nagyon rokonítható funkciójuk és használati megoszlásuk van.
A névmások fogalmát más nyelvek leíró nyelvtani hagyományában is számon szokták tartani, de általában nem úgy határozzák meg őket, hogy „valódi névszókat” helyettesítenek, hanem úgy, hogy teljes szószerkezeteket pótló szavak. Az ő például nem egyetlen névszó (például esztergályos), hanem egy teljes névszói szerkezet (például ez a csinos húszéves esztergályos) funkcióját látja el.
A névmások fajtái:
• Személyes: én, te, ő, mi, ti, ők, engem, téged, őt, minket, titeket, őket, …
• Visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk …
• Kölcsönös: egymás, egymást, egymásé, egymásnak, egymásról, egymásért, egymásban, egymásra, egymáshoz, egymásból, egymástól
• Birtokos: enyém, tied/tiéd, övé, mienk/miénk, tietek/tiétek, övék, enyéim, tieid/tiéid, övéi, mieink/miéink, tieitek, övéik
• Mutató: ez, az, ilyen, olyan, emez, amaz …
• Kérdő: ki?, mi?, melyik?, hol?, mennyi?, hány?, mikor?, milyen?
• Vonatkozó: aki, amely, ahány, …
• Határozatlan: valaki, valamekkora, valamennyi, valami, egyéb, másik, egyik, némely, néhány, néhol, olykor, némileg, …
• Általános: akárki, senki, mindenki, …
1., A főnév jelei és ragjai:
-Jelek:
-k: többesjel (folyók, erdők)
-i: a birtok többesének jele (könyvei, házai)
-m, -d, -a, -e, -ja, -je: birtokos személyjel (egy birtokos)
-nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük
-Ragok: a főnévhez járuló ragok a szófaj mondatbeli szerepére utalnak.
-A tárgy ragja: -t (erőt, hazát, gondolatot)
-Különféle határozóragok:
hely: -ba, -be, -ban, -ben, -tól, -től, -ból, -ből, … (szobában)
idő: -kor, de sok helyhatározórag kifejezhet időviszonyt is (órában)
mód, állapot: -an, -en, -ul, -ül, -lag, -leg (emberül)
ok: -ért, -tól, -től, -ban, -ben (szorgalmáért dícsérik)
cél: -ért (a győzelemért küzd)
eszköz: -val, -vel (tollal ír)
tár: -val, -vel, -stul, -stül (szüleivel ment el)
eredet: -ból, ből, -tól, -től, -ról, -ről (búzából őrlik)
eredmény: -vá, -vé, -ra, -re (lisztté őrlik)
részes: -nak, -nek (a növénynek szüksége van)
állandó: -ban, -ben, -n, -tól, -től, -val, -vel (biztos a sikerben)
A birtokos jelző ragja: -nak, -nek (a mondatnak a része), gyakran ragtalan (a könyv lapja). Több birtokos egymás után állásakor az utolsó kap ragot (a könyv lapjának a széle).
2., A melléknév jelei és ragjai
-Jelek: -bb a középfokozás jele (kisebb, hosszabb)
-Ragok: -n, -an, -en,
-lag, -leg a mód- és állapothatározó ragja (olvashatóan)
-val, -vel(pirossal írj), az eszközhatározó és társhatározó ragja
Más ragok is járulhatnak a melléknevéhez attól függően, hogy milyen mondatrész szerepét tölti be. (tisztává, jóból)